London pénzügyi központjának szolgáltatásnyújtási tevékenysége túlnyomórészt nemzetközi piacokra irányul, ám ha a kilépési feltételekről kezdődő, várhatóan évekig elhúzódó tárgyalásfolyam végén Nagy-Britannia nem tudja kiharcolni a további maradéktalan hozzáférést az Európai Unió egységes belső piacához, akkor elemzői vélemények szerint nagyon valószínűtlen, hogy a kontinentális EU-gazdaságok továbbra is akadálytalan bejárást engednének pénzügyi szolgáltatási piacaikra a londoni pénzügyi központban működő cégeknek.
Komoly aggodalmakat fogalmaztak meg
A szakma már a csütörtöki népszavazás előtt igencsak aggódott emiatt. Az egyik legnagyobb londoni pénzügyi tanácsadó csoport, a Z/Yen Group a referendum előestéjén ismertetett felmérésében kimutatta, hogy az általa világszerte megkérdezett pénzügyi szolgáltatási szakértők 53 százaléka „valamelyest” vagy „nagyon” negatív versenyképességi következményektől tart a City szempontjából.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”96″]
A Z/Yen Group által a világ vezető pénzügyi szolgáltatási központjairól évente kétszer összeállított, bonyolult mérési metodikával kialakított rangsorban London egyelőre tartja első helyét, de a ház szakértői kiemelték, hogy a City rangsorolása már csak 8 ponttal előzi meg New Yorkét.
Az egyes vizsgált városok által megszerezhető maximális pontszám ezer, és a cég módszertani meghatározása szerint azok a pénzügyi központok, amelyeket húsz pontnál kisebb értékelési különbség választ el egymástól, gyakorlatilag azonos megítélésűnek tekinthetők. London az idei tavaszi listán 800, New York 792 pontot kapott.
Elkerülhetetlen a visszacsúszás?
Az Economist Intelligence Unit (EIU), a világ egyik legnagyobb gazdasági-pénzügyi elemzőháza is attól tart, hogy veszélybe kerül London globális pénzügyi központként betöltött szerepe, mivel a Cityben megtelepedett pénzügyi szolgáltató cégek szinte biztosan elveszítenék az EU más gazdaságaira is kiterjedő szolgáltatásnyújtási engedélyüket, ha Nagy-Britannia nem tarthatja meg maradéktalan hozzáférését az egységes uniós piachoz.
A Citynek – fő vetélytársával, New Yorkkal ellentétben – nincs nagyon jelentős hazai piaci háttere. Bár a brit pénzügyi szolgáltatási piac nagyon fejlett, kiterjedésének azonban határt szab a brit gazdaság mérete. Az éves brit hazai össztermék 1900 milliárd font – 2700 milliárd dollár -, a globális GDP-érték 3,9 százaléka, Nagy-Britannia 64 milliós lakossága a világnépesség alig 0,9 százaléka – hangsúlyozzák az EIU londoni elemzői.
A ház szerint az EU-ban maradó országok egyrészt inkább arra törekednének, hogy „megbüntessék” Nagy-Britanniát a kilépésért, másrészt arra, hogy saját pénzügyi szolgáltatási központjaikba – mindenekelőtt Frankfurtba és Párizsba – csábítsák át Londonból a magasan képzett pénzügyi szakértőket.
Munkahelyek fognak megszűnni
A népszavazás óta hallható citybeli nyilatkozatok és értesülések szerint a folyamat, vagy legalábbis annak előkészítése már meg is kezdődhetett. A JP Morgan, a világ egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltató csoportja hírek szerint máris arra hívta fel londoni alkalmazottainak figyelmét, hogy szükségessé válhat munkahelyek áttelepítése a Cityből a kontinensre, mivel Nagy-Britannia elveszítheti akadálytalan hozzáférését a pénzügyi szolgáltatások kontinentális EU-piacához.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Jamie Dimon, a JP Morgan vezérigazgatója már a népszavazás előtt arról beszélt, hogy a cég akár négyezer londoni munkahelye is veszélybe kerülhet. A JP Morgan londoni központjában jelenleg 16 ezren dolgoznak, de a ház csak az egyike a Cityben – közkeletű nevén a „négyzetmérföldön” – megtelepült óriási pénzügyi munkaadóknak. A City közvetlenül 350 ezer, közvetve kétszer ennyi alkalmazottat tart el – többet, mint ahányan a legfőbb kontinentális riválisnak tartott Frankfurtban összesen laknak.
A City esetleges leépülése a brit költségvetést is súlyosan érintené, hiszen a londoni pénzügyi központ adja a brit adóbevételek tíz százalékát. Nagy-Britannia a 2008-2009-es pénzügyi válságból és az azzal együtt járó recesszióból békeidőben példátlan, a hazai össztermék 11 százalékát meghaladó államháztartási hiánnyal keveredett ki, és az alapeseti előrejelzések szerint is csaknem másfél évtizedes költségvetési konszolidációra van szükség ennek leépítésére. A City eróziójával e konszolidációs folyamat vége a belátható előrejelzési távlaton túli messzeségbe veszne.
