Régen a kazettás ablak üvegére jégrózsát karcolt a hideg, csak lestünk a kusza csillámokon keresztül a téli napba, s próbáltuk megjósolni, mit hoz a jövő. A konyhában a fazékban főtt a tyúkocska, a sütőben pulyka pirult. Régen olykor szentestén is dolgoztunk, rohantunk, sürgölődtünk, hogy minden készen álljon, mire megérkezik a család. Faragtuk a fenyőfát, aggattuk a szaloncukrot, a díszeket, ajándékot csomagoltunk.
A karácsonyfa alá mindenki elhelyezte az ajándékát. Boldog izgalommal várakoztunk, csomagokat bontogattunk, s bíztunk abban, olyan ajándékkal sikerül kedveskednünk szeretteinknek, ami hasznos, ami szükséges, ami kifejezi számukra is, mennyire fontosak, mennyire nélkülözhetetlenek Ők, nekünk.
E gondolatok között az jutott eszembe, vajon mi is kerülhetne egy ilyen szerkesztőség, mint a Tőzsdefórum képzeletbeli karácsonyfája alá. Olyan emberek jelképes ajándékai, akik a hétköznapokon a száraz számok tükrében igyekeznek eligazítást nyújtani az olvasóknak, hangsúlyozni előre vivő gazdasági folyamatokat, s bírálni nem kívánatos gazdasági, társadalmi jelenségeket.
Az első helyen olyan ajándékok állhatnak, amelyek azt szolgálják, hogy végre legyen egyetértés az emberek között. Szolidaritás, ami azt is jelenti, hogy ne csak a szavakban vegyük észre azokat, akik nélkülöznek. És nézeteinket félre téve ismerjük el azok szándékait, akik tenni akarnak, vagy tesznek is azért, hogy csökkenjenek a különbségek szegények és gazdagok között. Egy átalakuló világban, próbáljuk meg észrevenni a jót is.
A huszonegyedik század a kollektív intelligenciáról szól. Azok a gazdaságok produkálnak leginkább, ahol sikerül a tudat sok-sok apró szikráját, az ismeretek megannyi éltető sejtjét erős, ellentmondásokat is megoldani képes akarattá egyesíteni. Nagy ajándékcsomag ez, hatalmas masnival a karácsonyfánk alatt.
Hatalmas csomag rejtheti értékeinket. Mindazt, ami a valóvilágos korban háttérbe kerül. Első helyen a munka. Az, ami persze nem adatik meg a társadalom minden tagja számára, de tudjuk elismerni azt is, hogy többeknek jut ki, mint kis idővel ezelőtt.
Értékeinket rejtő ajándékaink között is legnagyobb csomag a család. Ebben a pakettban van minden, ami alkalmasság tesz bennünket arra, hogy kicsiben és nagyban megoldjuk a feladatainkat. Mi tőzsdefórumosok minden alkalmat megragadunk arra, hogy a számok, a statisztikák tükrében igazoljuk, mennyire fontos is a családok, a háztartások kiegyensúlyozottsága, jóllehet leginkább a gazdasági összefüggések elemzésével tesszük ezt.
Nagy csomag képzeletbéli karácsonyfánk alatt a jövő. A bizakodás többek között, hogy nem tesszük tönkre a környezetünket addigra, mire jól is élhetnénk. Nem szennyezzük túl a folyóinkat a földjeinket. Ide csomagoljuk be, mi tőzsdefórumosok, mindazt a sok ötletet, információt, amit a világ számos táján meglelünk.
S, ott áll az a csomagunk is, ami telis, de teli van ötlettel. Mit tegyünk, mi magunkért? Merthogy, bármi is van, akadnak lehetőségek, legyenek azok akár pénzügyiek is, amelyeket magunknak kell felismernünk és elfogadnunk.
A jégrózsás ablakokon kitekintve láthatunk utakat. Csak észre kell vennünk őket.
