A republikánus álláspont
A Republikánus párt azon szándéka, hogy megbüntesse a munkanélkülieket nem a rossz gazdasági helyzet miatt merül fel, ez egy általános világkép része, miközben megnyugtatóan kényelmes. Azonban az elmélet gyakorlatot szül – amint John Maynard Keynes híres közgazdász írta, – „veszélyesen a jóra vagy gonoszra”. A kiterjesztett munkanélküli segély egy jó példája a felületesen hirdetett hibás gazdasági elképzelések veszélyére.
A republikánusok úgy látják, hogy a munkanélküli segély, amely az általánosan rászorulók esetében a korábbi fizetésük 40-50 százaléka, csökkenti az új munka keresése iránti hajlandóságot, tovább maradnak munkanélküliek. Emiatt szidják a kiterjesztett munkanélküli segély programot, amely a munkanélküli segélyt kiterjeszti a szokásos 26 héten túl is. Ez okozza ugyanis szerintük a mai négymillió hosszú távú munkanélkülit az Egyesült Államokban, akik közül egymillió 2007 óta állástalan.
Válaszul a problémára a republikánusok a hosszú távú állástalanok megbüntetését látják célszerűnek, „vágjuk meg a segélyüket, majdcsak elmennek dolgozni”! (Erre ugyan nem sok reményük van, mivel háromszor annyi a munkanélküli, mint ahány üres álláshely van országosan).
Néhány akadémikus fejtegetésére támaszkodva hirdetik, hogy a munkanélküliség elleni biztosítás munkanélküliséget eredményez. A hivatkozott értekezés másfél évtizeddel ezelőtti, a mai helyzet ettől különbözik, és nem mutat utat a jelenlegi helyzetben.
A republikánus álláspontot megalapozó elképzelések
A második utas kormányzati programok azáltal járulnak hozzá a hosszú távú munkanélküliséghez, hogy „ne dolgozz” üzenetet közvetítenek. Minden nem dolgozó személynek van egy „fenntartó jövedelme” – egy minimum kereset, amihez ragaszkodik, mielőtt elfogad egy állást. A munkanélküliség elleni biztosítás vagy más szociális programok ezt a fenntartó jövedelmet emelik – emiatt a munkanélküli tovább marad munka nélkül.
Vajon ki írta ezeket a sorokat? Vajon Milton Friedman? Simon Legree?
Sajnálatos, de a szerző Lawrence H. Summers, aki jelenleg a Fehér Ház Gazdasági tanácsadója, aki a Fed elnöki székére is jelölt volt korábban, ezt a részt írta be a „munkanélküliség” cikkbe a Concise Gazdasági Enciklopédiába 1999-ben.
Nem megoldás az ellátás kiterjesztése?
Summersnek egy bemutatót kell tartania az amerikai Szenátus vitájában, hogy negyedik alkalommal is kiterjeszti-e munkanélküli ellátásokat, a 2008-as recesszió miatt. A demokrata törvényjavaslat kiterjesztené munkanélküli segélyeket 99 hétre, azaz majdnem két teljes évre, amelynek költsége között 7-10 ezermilliárd dollár között lenne. Ahogy Mr. Summers azt sugallja, csak ritkán volt még világosabb a hamis politikai együttérzés. Számos tanulmány vele ért egyet.
Alan Reynolds (Cato Intstitute) szerint az átlagos munkanélküliség időtartama 10 hétről 19 hétre emelkedett, miután a Kongresszus kétszer is kiterjesztette a munkanélküli segély időtartamát a korábbi 26 hétről 76 hétre. Bár az első ízben munkanélküli segélyért folyamodók száma a mostani hónapokban csökkent, a munkanélküliség hossza növekedett. Szerinte a szociális ellátás növelése mintegy 2 százalékkal növelte a munkanélküliségi rátát.
Hasonlóan a Brooking Institution modellje márciusban azt eredményezte, hogy a munkanélküli segély időbeni kiterjesztése 0,7–1,8 százalékkal növelte a valójában 5,5 százalékos munkanélküliségi rátát a jelenlegi válságban.
Az Obama adminisztráció másik közgazdásza, Alan Krugman a Pénzügyminisztériumból, 2008-ban adta ki elemzését, miszerint az álláskeresés a munkanélküli segély kiterjesztett időszaka előtt magasabb volt. Más szavakkal sok munkanélküli nem kezd elég komolyan munkakeresésbe, amíg el nem veszíti segélyét.
A felmérések szerint a munkanélküliek 44 százaléka több, mint 26 hete nem volt állásban márciusban. Az átlag 31 hét volt, mivel a gazdaság több állást kínál, mint amennyit megszüntet: A demokraták ezalatt lassan átváltják a munkanélküliség elleni biztosításokat egy segélyprogramra.
Jelenlegi kutatások
Lawrence F. Katz, a Harvard professzora nagy elemzésében ez év áprilisában mutatta ki, hogy a munkanélküli segélynek csak szerény hatása van a munkakeresésre, és a mai gazdasági körülmények között nem emeli a munkanélküliség rátáját. Az elemzés tartalmazza, hogy ellenkezőleg, a munkanélküli segély keresletet teremt, ami munkahelyeket eredményez, míg a segélyek megkurtítása visszaveti a gazdaság egészét.
Ha őszintén, pontosan átgondoljuk, miképpen teremt több foglalkoztatást a munkanélküli segélyek eltörlése, arra jutunk, hogy lehet, hogy néhány jelenlegi munkanélküli még jobban kétségbe esik, mint korábban, és talán távolabb, rosszabb feltételekkel elfogad olyan állást, amit segély esetén elutasítana. De ha tényleg nincs több új állás, mi késztethetné a vállalkozásokat arra, hogy új dolgozókat vegyen fel a meglevők lecserélésére?
Az intenzívebb verseny a dolgozók között alacsonyabb bérekhez vezethet, és az olcsó munkaerő ösztönözheti az élőmunka bővítését – mondhatnánk. Az érv azonban tévedésen alapul. Ha csökken egyes munkavállalók bére más munkavállalókkal szemben, és azok elfogadása is versenyelőnyt jelent. Ha mindenki csökkenti a béreket, senki sem nyer rajta, mindenkinek csökken a jövedelme és az áruk iránti kereslet is lecsökken, ezért negatív a teljes foglalkoztatás szempontjából.
A mai amerikai gazdaságban a foglalkoztatás határa nem a kereslet, hanem a kínálat. A vállalkozások egyáltalán nem azért nem alkalmaznak új dolgozókat, mert nem jelentkeznek ilyenek, azért nem bővítnek, mert nincs elegendő vásárlójuk. A megszüntetendő munkanélküli segély kiterjesztés – csökkentve a jövedelmeket és a vásárlóerőt – éppen rontja a kereslet helyzetét.
Következmények
Nem várható, hogy a tények alapján a vezető republikánusok megváltoztatják nézeteiket, de lehet, hogy előjönnek még más okokkal, amik miatt büntetni kellene a munkanélkülieket. Például Rand Paul szenátor egy elemzést idéz, amely szerint a hosszú távú munkanélkülinek nehéz visszalépni a munkába – amelynek oka – kitalálhatjuk – a kiterjesztett munkanélküli segély. Tehát ez a segély éppen nem szolgálja a munkanélkülieket a republikánusok szerint.
A hírek szerint mind az adminisztráció, mind a Szenátus ki szeretné terjeszteni a segély igénybevételének időszakát. Ez azonban aligha marad védhető a republikánus többségű Kongresszus költségvetési tárgyalásain.
Esélyesebb tehát, hogy az amerikai tartós munkanélküli jövedelme csökkentésre kerül, az érzéketlenség és az beleérző képesség teljes hiánya miatt, amely téves közgazdasági alapokon áll. De nem ez volt a történet majdnem minden esetben mostanában?
