,,Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.” A híres mondás, ismeretesen, a magyar származású tőzsdegurutól, André Kosztolány-tól származik.
S bár Kosztolány egy esztendővel az ezredforduló előtt meghalt, mondása ma is igaz. Különösen most, amikor az elérhető alacsony kamatok miatt szinte dől ki a pénz a bankszámlákról. A huszonegyedik században a pénzt mind kevesebben tartják a párnacihában vagy elrejtve a lisztes dobozban, hanem szeretnék befektetve látni, hogy fialjon.
Íme a képlet! Ilyen egyszerű?
Spekulálni pedig muszáj – a guru szerint. Ahhoz pedig ott van a tőzsde. A képlet is egyszerű: vegyél olcsón részvényt (long) és add el drágán. Vagy adjál el részvényt drágán (short) és vásárold vissza olcsón. Ilyen egyszerű lenne?
Valójában ilyen egyszerű. Tény, dollármilliárdos vagyonok születtek eme egyszerű képlet alapján. Mint, ahogyan az is igaz: teljes családi vagyonok úsztak el.
Élénkül a piac
A börze a fejlett országokban nagyon népszerű. Szűkebb pátriánkban azonban bőven lennének lehetőségek. A magyarországi befektetők tényleges számát még megbecsülni is nehéz. A komolyabban, aktívan kereskedők számát azonban mérik, például úgy is, ki fizet elő azonnali, úgynevezett real time adatokra. (Napi szinten tőzsdézők általában nem tudnak meglenni valós idejű, azaz másodpercre friss adatok nélkül.) Ezeknek a befektetőknek a száma az utolsó teljes évben, 2012-ben 12.500 volt, ami a korábbi évekhez képest 15 százalékos visszaesést jelentett.
2013-ban azonban élénkülni látszik a Budapesti Értéktőzsde. Várható, hogy sokan megpróbálják a honi börzén forgatni a pénzüket, a jelentősebb kockázatok ellenére is.
A rendszeresen ,,trade-lőknek”, kereskedőknek azonban azt is tudniuk kell, hogy az adok-veszek egyszerű képlete kissé bonyolultabb. A tőzsdei kereskedés ugyanis pénzbe kerül. Ráadásul többe, mint mondjuk egy esztendővel ezelőtt.
Számolni kell a költségekkel is
Induljunk ki abból, hogy a pénz ott van már a bankszámlánkon. Először is a pénznek innen el kell jutnia ahhoz a közvetítő pénzintézethez, amelyen keresztül a magánbefektető üzleteket köthet. Ennek pedig, mint tudjuk, költsége van, minimálisan az átutalás banki díja és a nemrégiben felemelt tranzakciós illeték.
Szükségünk van értékpapír-számlára, aminek általában szintén – cégektől függően eltérő – számlavezetési díja van. Az értékpapír kereskedő cégnek rendszerint havonta kell fizetni a postázás, a számlakivonat küldés után. Fontos az előfizetés a real time adatokra, e nélkül aktív tőzsdéző nem élhet, van ahol a hírlevelek megrendelése pénzbe kerül, s van még olyan is, hogy állományi díj. A kamat jellegű tranzakciók után jön az adó.
A pénzünk immár ott van az értékpapír kereskedelmi cégnél, máris kereskedhetünk. Ennek megint csak ára van. A részvényvásárláskor, a részvényeladáskor – cégenként eltérő nagyságú – jutalékot kell fizetnünk.
Az sem olcsó, ha okosan és jövedelemmel kereskedünk. Az elért hozam jövedelemnek számít, utána adót kell fizetnünk, ami megfelel a jelenlegi jövedelemadónak. Ez 16 százalék. Ezeket a költségeket kell ,,megtermelnünk” az adok-veszek képlet alapján ahhoz, hogy ne bukjunk. És efölött majdnem minden forint a zsebünkbe vándorol.
Pardon, majdnem minden forint, merthogy a bankszámlánkra jutásnak ismét vannak átutalási, tranzakciós díjai. Az esetleges készpénzfelvételről jobb, ha nem is beszélünk.
Kockázat nélkül nincs üzlet
A kép persze talán csak első látásra ijesztő. A részvénykereskedelem költségei – leszámítva az adókat – elviselhetőek. És persze függnek a börzén forgatott összegek nagyságától. Százezer forintnál jelentősek, egymilliónál már közel sem ilyen vészesek.
Kockázat nélkül nincs üzlet. Ilyen szempontból a tőzsde sem más, mint az élet egyéb területei. A kísértés azonban talán nagyobb. A gyors meggazdagodás ígérete miatt. Fontos az önismeret és a hit. A zárszó legyen ismét André Kosztolány-é: ,,Az optimista két garassal a zsebében is úr. A pesszimista tele páncélszekrénnyel is senki.” Adjunk-vegyünk! Hogy, mit is? Arról majd egy következő cikkben.
