Magyarországon az online fizetési módok közül a banki átutalást a lakosság túlnyomó többsége biztonságosnak értékeli. A nemzetközi statisztikák szerint ugyanakkor az internetes csalások mintegy kétharmada pénzügyi műveletek érint: 33 százalékuk online fizetéskor (e-payment), 17 százalékuk online bankoláskor (e-banking), 13 százalékuk pedig online vásárláskor történik. Ráadásul az esetek 40 százalékában az áldozatok képtelenek megtéríttetni a kárukat.
A bankok együttműködőek a károk megtérítésében
Arról, hogy a banki oldalak milyen módon válhatnak az internetes bűnözők terepévé, az alábbi beszédes nemzetközi statisztikák adnak képet.
Különösen elgondolkodtató tény, hogy a támadások 96 százaléka nem komplikált támadás, illetve, hogy az incidensek többségét csak legalább egy hét elteltével, egy harmadik fél fedezte fel.
Mit tehetnek a bankok?
A bizalom fenntartásának számos eszköze van. Egyrészt a leggyakoribb típust jelentő behatolási (hacking) incidensek mintegy 90 százaléka soha nem kerül nyilvánosságra. Másrészt – és ez a hazai banki gyakorlatban mindenképpen pozitív vonás – a károk megtérítésében az itthoni bankok igen együttműködőek. Bár nincs erre vonatkozó magyar statisztika, a legalább részleges megtérítések aránya hazai viszonylatban kedvezőbb lehet a nemzetközileg kimutatott 59 százaléknál.
„A hosszú távon is eredményes stratégia azonban a probléma valódi okának megszüntetése, illetve reálisabb megközelítéssel annak minimalizálása lehet – magyarázza Miklós Márton, a BDO Magyarország IT Megoldások üzletágának ügyvezetője. – Ezt felismerve egyre több hazai pénzintézet vezet be többszintű biztonsági auditot, melynek során nem csak a külső, de a sok esetben annál is nagyobb veszélyt rejtő belső sérülékenységet is kiszűrhetik.”
Biztonsági auditok
A legegyszerűbb és egyben legolcsóbb eljárás a sérülékenység kiszúrésére a hálózat letapogatása (network scanning), amelyeket legjellemzőbb módon automatizált szoftvereszközök alkalmazásával végeznek. Szintén általános céllal, az adott rendszer kockázatainak felderítése érdekében zajlik a sérülékenység feltérképezése (vulnerability assessment), amelynek sikeressége nagyban függ attól, hogy mennyire széles spektrumot céloz meg. Ennek eredményeként születik meg a sérülékenységek kategorizált és minősített listája, amelynek alapján megkezdhető a kockázatok elhárítása. Ezt az auditot célszerű belső kiindulási ponttal is elvégezni: a rendszerek védelmi pontjairól ugyanis nagyon sok esetben kiderül, hogy csak a külső támadók távoltartására vannak felkészítve.
Változik a trend
„Az idén az adatbiztonsági piacon új irányt figyelhetünk meg – hívja fel a figyelmet a BDO szakembere, Miklós Márton. Míg korábban az adatszivárgást megakadályozó biztonsági rendszerek fejlesztése és alkalmazása volt a fő irány, ma a fókusz az adott alkalmazások, szoftverek biztonsági szintjének növelésére helyeződött át.”
Megfelelő módszert jelenthet a BDO szakemberei szerint a behatolási tesztek (penetration testing), amely során már egy tényleges cél elérése a feladat – például egy védett adatbázis kompromittálása, egy rendszerparaméter megváltoztatása vagy egy alrendszer feltörése. Az etikus hackerek abban tudnak segíteni, hogy a felfedezett sérülékenységeket maximálisan kihasználják, ennek során valamennyi, a valódi hackerek által is használt kreatív megoldásokat alkalmazva. Ilyen eszköz például a pszichológiai manipuláció (social engineering) is, melynek során jogosultsággal rendelkező személyektől igyekeznek bizalmas adatokhoz jutni, kihasználva azok gyanútlan segítőkészségét.
A leghatékonyabb eljárás az egyes alkalmazások célzott biztonsági vizsgálata (Application security assesment), melynek során a konkrét, biztonságosnak tartott szoftverek mélyreható átvilágítása zajlik.
