Szorul a hurok Franciaországban – Iszonyú nyomás alatt az elnök

Lecornu francia miniszterelnök lemondását követően Emmanuel Macron látszólag leküzdhetetlen feladattal néz szembe. A nemzetközi sajtó nagyrészt egyetért a szükséges következő lépésben: új választások.

Emmanuel Macron francia elnöknek ismét új miniszterelnököt kell keresnie, vagy fel kell oszlatnia a parlamentet és új választásokat kell kiírnia. Sébastien Lecornu francia miniszterelnök meglepetésszerű lemondásával Macron gyors nyomás alá került, az ellenzék ismét a lemondását követeli.

Egy új miniszterelnök kinevezése azonban nem garantálja a politikai stabilitást. Sem Macron centrista koalíciója, sem a baloldal vagy a jobboldal nem rendelkezik többséggel a Nemzetgyűlésben. A kormánykoalíció megalakítása eddig kudarcot vallott. A 2024-es nyári előrehozott parlamenti választások óta három miniszterelnöknek, köztük Lecornunak sem sikerült kormányfővé válnia. 

Nemzetközi sajtó a franciaországi kormányválságról

Le Monde, Franciaország

„Sébastien Lecornu miniszterelnök október 6-i, hétfői lemondása miatt összezavarodva a baloldal 24 órán át próbálta visszaszerezni az irányítást az egyre zavarosabb politikai helyzet felett. A kormányzási vágy, Emmanuel Macron elnök lemondásának kikényszerítésének vágya és a Baloldali Unió újjászületése között mindenki, a Szocialista Párttól (PS) a La France Insoumise-ig (LFI), beleértve a Les Ecologistes-t és a Place Publique-ot is, hozzájárult. (…)”

De hogyan lehetne sikeres a baloldal, amelynek nincs elegendő többsége a programja megvalósításához, ott, ahol három miniszterelnök is kudarcot vallott?

La Repubblica, Olaszország

„Franciaország így példátlan politikai káoszba süllyed – egy kormánnyal, amely este születik, és másnap reggel hal meg. 14 óra élet – a legrövidebb az Ötödik Köztársaság történetében, újabb rekord Macron elnöksége alatt. (…) A tőzsdék idegesen reagáltak, amikor az euróövezet második legnagyobb gazdasága a bizonytalanság új szakaszába zuhant. (…) A nyugtalanság fokozódik Macron táborában. (…) Ha szerda estig nem találnak megoldást, az Élysée-nek talán nem lesz más választása, mint feloszlatni a Nemzetgyűlést – mindössze tizenhat hónapon belül másodszor.”

A „Neue Zürcher Zeitung” svájci újság :

„Egy életképes kormány megalakításának feladata kezdettől fogva ’lehetetlen küldetésnek’ tűnt. Semmi sem változott elődje, François Bayrou lemondása után, aki a pártok kibékíthetetlensége és a parlamenti patthelyzet miatt bukott meg. Egy olyan helyzetben, ahol három politikai blokk halálos ellenség, és egyik tábornak sincs többsége, egyetlen hálózatépítő sem, bármilyen tehetséges is, érhet el végső soron sikert. (…)”

Eközben Macron, aki egykor a pártok felett álló „Jupiterként” ábrázolta magát, rosszabb helyzetben van, mint valaha, a népszerűségi mutatói 15 százalék körül mozognak. Kevés dolog maradt a pragmatikus, európai gondolkodású központ létrehozására irányuló tervéből. Az ország politikailag blokkolt, társadalmilag kimerült és gazdaságilag gyengélkedik. Rekordösszegű, több mint 3300 milliárd eurós adósság alatt nyög, és mindennek ellenére nem tudja meggyőzni polgárait arról, hogy a lehetőségeiken felül élnek.

Senki sem tudja, hogy vajon az új választások, amiket most a baloldali és jobboldali ellenzék követel, vagy akár az elnök lemondása változtatna-e ezen a helyzeten. Teljesen bizonytalan, hogy Franciaország ezután stabil többségre jutna-e – vagy egyszerűen visszakerülne ugyanabba a patthelyzetbe. Mindazonáltal az ellenzéki pártok felhívása egy ilyen lépésre jogos. Mert a dolgok nem folytatódhatnak így, ahogy most vannak.”

Frankfurter Rundschau, Németország

„Egyáltalán nem meglepő, hogy Sébastien Lecornu még a hivatalba lépése előtt lemondott francia miniszterelnöki posztjáról. Hihető az a dühös kijelentése, miszerint lehetetlen demokratikusan – azaz kompromisszumkészen – kormányozni olyan pártokkal, amelyek abszolút szuverenitást követelnek a személyzetük és a kedvenc projektjeik felett. Következetes, hogy elkerülhető a velük való foglalkozás gyötrelme.

Franciaország pártvilága

Ami meglepő – sőt, egyenesen elkeserítő –, az az, hogy Franciaország pártvilága, az abszurd baloldaltól a szélsőjobboldalig, látszólag képtelen a tanulásra. Mert amit Lecornu elítél, az már jóval a Macron-korszak előtt is köztudott volt: Franciaország (párt)politikai kasztja önálló életet él, amelyet hatalmi játszmák és állásvadászat alkot.”

Wall Street Journal, USA

„Lecornu elhamarkodott lemondása növeli annak valószínűségét, hogy Emmanuel Macron francia elnöknek új választásokat kell kiírnia a patthelyzet feloldása érdekében. A közvélemény-kutatások szerint Macron mérsékelt szövetségesei lennének a legnagyobb vesztesek. Ha egy választás egyértelmű kormánytöbbséget eredményez, legalább Párizs újra működőképes lesz.”

El País, Spanyolország

»Emmanuel Macron most minden eddiginél elszigeteltebb, és szinte megoldhatatlan dilemmával néz szembe: Vagy az elnök ragaszkodik korábbi irányvonalához, még akkor is, ha ez tovább mélyíti a politikai instabilitást és a lakosság és a politikai osztály közötti szakadékot – vagy végül elfogadja az általa kiírt választások eredményét, és hagyja, hogy a baloldal legalább megpróbáljon kormányt alakítani.

Egy harmadik lehetőség a parlament újbóli feloszlatása lenne – azzal a kockázattal, hogy tovább erősödik a Rassemblement National (RN), és a Nemzetgyűlésben is ugyanabba a patthelyzetbe kerül. Macron azonban továbbra is választhatja ezt a lehetőséget, miután 48 órát adott a tegnap lemondott Lecornunak, hogy az utolsó pillanatban tárgyaljon a többi párttal. Macron kijelentette, hogy vállalja a felelősséget, ha a lépés kudarcot vall