Érdekes, hogy nagyon sok ételt és italt évszakokhoz társítunk. Nyáron például jó a Balatonon a hekk, de hányszor kértünk azt egy étteremben egy esős januári napon? Valószínűleg csupán annyiszor, ahányszor a 40 fokos augusztusi hőségben régről maradt szaloncukrot ettünk. Azaz egyszer sem. Persze vannak kivételek, ilyen például a jégkrém. Télen szerintem elég sokan esznek jégkrémet, és ezek sorába én is beletartozom. Nem azért, mert meleg van, hanem azért, mert jó. És idén nyáron meg ettem téli fagyit, mert láttam egy helyen, és jó ötletnek tűnt. Az is volt!

A gond az, hogy ezt nem mindenki érti, pedig nagy élettanulság. Néha ugyanis nem árt rendkívüli, nem feltétlenül szokványos dolgokat csinálni azért, hogy elérjünk valamit. Ha nagyon közgazdászok akarunk lenni, akkor gondolhatunk a nagy jegybankok mennyiségi lazítására, ami minimum 2 válság megoldását segítette már elől. De a privát életünkben is jó esetben van olyan példa, amikor egy problémát nem szokványosan, de kiválóan oldottunk meg, és legalább annyira oda nem illő megoldással, mint télen fagyit enni. Nem érdemes tehát ragaszkodni a berögződésekhez, ha azok feladása segít – ha mindenki ragaszkodna, akkor talán még a barlangból írnám ezt most.

Címlapkép forrása: Shutterstock