A pszichológia igen jelentősen foglalkozik azzal az emberi tulajdonsággal, ami valamilyen kognitív disszonanciára épül. Nem csupán abban az értelemben, hogy valamiről nagyon mást gondoltunk, mint amit tapasztalatunk, és ez zavart okoz. Abban az értelemben is, hogy esetleg mást mondunk, mint amit gondolunk, még ha ezt nem is a legtudatosabban tesszük meg. A címben szereplő felkiáltás ezt a hatást figurázza ki, pedig szinte biztos, hogy mindannyian elkövettük már ezt. Gondoljunk csak arra, amikor esetleg szidnak valakit a környezetünkben, de ehhez erkölcsi vagy egyéb megfontolások miatt nem csatlakozhatunk. Vagy éppen arra, amikor nagyon problémásnak látjuk, amikor valaki más csinál valamit, de ha mi csináljuk, vagy éppen egy barátunk, máris jobban rendben van.

Persze ez nem túl igazságos, és igazából két megoldás is célravezetőbb lehet. Ha valamit rossznak tartunk mi is, érdemesebb lehet őszintén kimondani, a körülöttünk lévőknek is jobb lesz, és a mi fejünkben sem keletkezik ellentét. A másik persze az, hogyha ebben az esetben igyekszünk igazságosan ítélkezni és azt érezni, amit utána tudunk is vállalni. Bárhogy is, legalább sok vicces szituációt szülhet ez, és haragudni biztosan nem éri meg miatta.

Címlapkép forrása: Shutterstock