Egy másik fontos mutató, az újralistázott ingatlanok aránya, vezető indikátorként tud funkcionálni szélsőséges helyzetekben. Ez azt mutatja, hogy hány házat kellett újra meghirdetni amiatt, mert nem tudták a szerződésben meghatározott időn belül eladni, vagy a vevő végül elállt a vásárlástól. Normális piaci körülmények között ez a szám 1% körül ingadozik. A 2020-as koronavírus okozta válság kezdetén megduplázódott az sikertelenül meghirdetett ingatlanok száma, ami annak volt köszönhető, hogy akik épp házat akartak vásárolni, azok inkább elálltak a vásárlástól, majd szép lassan elkezdett kihűlni a keresleti oldal és sok más piaccal együtt az ingatlanpiac is beszakadt, mint láthattuk, átmenetileg.

A válság kezelésére megérkezett a FED kamatcsökkentése, amellyel csökkentek a jelzáloghitelek kamatai is, a lakásárak országszerte alacsonyabbak lettek, míg a fiskális intervenciók meghozták a várt hatásukat, az amerikai lakosság úgy érezte megfelelőek a körülmények a lakásvásárlasra, így erős kereslet érkezett a piacra, ami lenyomta az újralistázott házak számát.

De miért is jelzi előre a kialakult trend fordulatát ez a mutató? 2006-ban, amikor a subprime hitelek miatt mindenki ingatlant akart vásárolni, természetellenes volumenű kereslet zúdult a piacra. Egy idő után viszont, ezek a hitelezők elkezdtek fizetésképtelenné válni, a kínálat pedig nem tudta lereagálni a történteket, amiből az következett, hogy megnövekedett az újralistázott ingatlanok száma. Ez volt az egyik első jele a 2008-as pénzügyi válságnak. Jelen pillanatban ez a mutató a korábbi évekhez viszonyítva átlagosnak mondható.