Az elmúlt időszak kétségtelenül az évtizedek óta nem látott inflációs nyomásról szólt a gazdaságban. A pénzromlás számos okra vezethető vissza, az energiaárak drágulásától kezdve az aszályon át egészen a COVID-19 pandémiára válaszul adott intézkedésekig. Olykor felmerül azonban az ár-bér spirál fogalma, ami valóban jelentős veszélyeket hordoz magában.
Nőnek az árak…
Azt biztosan senkinek sem kell magyarázni, hogy a boltokba belépve valóban az 1990-es évek óta nem látott mértékű drágulást tapasztalhatunk. Mindez oda vezet, hogy már a lakosság is egyre inkább az olcsóbb, esetleg árstopos termékeket keresi, és az alsóbb jövedelmi osztályba tartozók számára egyre nagyobb nehézséget okoz a költségek kigazdálkodása. Természetesen a boltban azért drága a hús, mert a szupermarket is drágábban tudja csak beszerezni, és az éttermekben is azért szaladtak el az árak, mert az alapanyagok beszerzése is többe kerül.
Az árak emelkedése ugyanakkor nominálisan a cégek kasszájában csapódik le, még ha reálértékben ez nem is teljesen igaz. Nem véletlenül beszélt a legutóbbi kamatdöntő ülést követően Virág Barnabás, a jegybank alelnöke a profit húzta inflációról – a vállalatok a költségek emelkedésénél is nagyobb mértékben emelték az áraikat, profitot termelve így az inflációból.
…. és nőnek a bérek
Az árak emelkedését azonban a fogyasztóknak ki kell fizetnie, és ez két módon lehetséges – vagy többletjövedelemből, vagy megtakarításból. Jellemzően az előbbi tűnik fenntartható megoldásnak, így az inflációs nyomás miatt a dolgozók béremeléseket kapnak, amelyre egyébként is van fedezet a plusz vállalati bevételekből. Ezzel csak az a probléma, hogy mivel emelkednek a bérek, ezért még magasabb árakat meg tud fizetni a lakosság, hiszen nő a fizetőképes kereslet. Ez pedig még magasabb árakhoz vezet, ami még magasabb bérekhez, és így tovább – látható, hogy egy igen nehezen és fájdalmasan megállítható dolog az ár-bér spirál, nem véletlenül törekszenek a kormányok és a jegybankok inkább megelőzni a folyamatot.
Címlapkép forrása: Shutterstock
