Szenzációs régészeti felfedezés forgatja fel mindazt, amit az emberi kommunikáció történetéről tudtunk. Németországi barlangokban talált, 45 000 éves leletek arra utalnak, hogy a jégkorszaki vadászó-gyűjtögetők már évezredekkel Mezopotámia előtt bonyolult szimbólumrendszert használtak.
Átírhatják a történelemkönyveket
Eddig a történészek és nyelvészek egyetértettek abban, hogy az írás bölcsője az ókori Irak (Mezopotámia) területén ringott, ahol körülbelül 5000 évvel ezelőtt megjelentek az első proto-ékírásos agyagtáblák. Ezt követték az egyiptomi hieroglifák, majd a kínai és mezoamerikai rendszerek.
Azonban a Saarlandi Egyetem és a berlini Őstörténeti és Kora Történeti Múzeum kutatóinak legújabb elemzése szerint ez a kronológia alapjaiban dőlhet meg. A kutatók olyan szimbólumsorozatokat – vonalakat, pontokat, kereszteket és bevágásokat – azonosítottak mamutagyarakon, amelyek 40 000 évvel megelőzik az eddig ismert legkorábbi írásjeleket.
Statisztikailag összevethető az ékírással
A kutatócsapat több mint 3000 karaktert vizsgált meg 260 különféle tárgyon, hogy feltárják az „írás DNS-ét”. Az eredmények megdöbbentőek: a jelek elrendezése és ismétlődési gyakorisága (az úgynevezett információsűrűség) statisztikailag megegyezik a mezopotámiai proto-ékírásos táblákéval.
„Eredményeink azt mutatják, hogy a paleolitikum vadászó-gyűjtögetői egy olyan szimbólumrendszert fejlesztettek ki, amelynek információsűrűsége összehasonlítható a sokkal későbbi korok írásbeliségével” – nyilatkozta Christian Bentz professzor, a kutatás egyik társszerzője.
Üzenetek a tenyérben
A leletek jelentős része a dél-németországi Baden-Württemberg tartomány barlangjaiból, például a Lonetal és az Achtal-völgy rendszeréből származik.
- Az „Adorant”: Egy elefántcsont plakett, amely egy oroszlán-ember lényt ábrázol. A hátoldalán gondosan elhelyezett pontok és bevágások sorakoznak.
- Faragott mamutok: Apró, tenyérbe illő szobrocskák, amelyeken kereszt- és pontsorokat találtak.
- Hordozhatóság: A kutatók szerint ezek a tárgyak nem csupán díszek voltak. Kialakításuk alapján (tökéletesen illeszkednek a tenyérbe) a kőkorszaki emberek magukkal vitték őket, ami folyamatos információáramlást tehetett lehetővé a közösségek között.
Ugyanolyan okosak voltak, mint mi
Ewa Dutkiewicz, a berlini múzeum kutatója szerint a felfedezés legfontosabb tanulsága, hogy a kőkorszaki ember kognitív képességei semmivel sem maradtak el a modern emberétől.
„Eddig csak a felszínét kapargattuk annak, ami a különféle tárgyakon található szimbólumszekvenciák tekintetében megtalálható” – magyarázta a szakértő. Bár a jelek pontos jelentése egyelőre rejtély, az bizonyos, hogy ezek a korai emberek szándékosan vésték azokat az agyarakba, hogy komplex gondolatokat és üzeneteket közvetítsenek.
A tanulmány, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az írásbeliség kialakulásának lineáris történetét, a rangos PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) folyóiratban jelent meg.
Fotó: Tübingeni Egyetem / Hildegard Jensen
