Veszélybe kerülhet a font globális tartalékvaluta-szerepe, ha Nagy-Britannia az EU-tagságról június 23-ra kiírt népszavazás eredményeként távozna az Európai Unióból, és ez veszélyeztethetné azokat az előnyöket is, amelyek a font tartalékvaluta-szerepéből eredően alátámasztják Nagy-Britannia lehetséges legjobb, „AAA” szuverén adósbesorolását – áll a Standard & Poor’s szerdán Londonban ismertetett tanulmányában.
Elriasztja a befektetőket
A hitelminősítő elemzése szerint a nemzetközi tartalékvaluta-szerepet betöltő nemzeti fizetőeszközök jelentős külső és monetáris rugalmasságot kölcsönöznek az adott pénzt kibocsátó szuverén adósoknak, és ez kedvező hatást gyakorol hitelképességükre is. Ha Nagy-Britannia távozna az EU-ból, azzal kockára tenné a font e tartalékvaluta-funkcióját, mivel egy ilyen fejlemény elriasztaná a közvetlen külföldi befektetéseket és más tőkebeáramlásokat – áll a tanulmányban.
A Standard & Poor’s kritériumai alapján egy fizetőeszköz akkor tekinthető tartalékvalutának, ha részaránya a globális jegybanki devizatartalékokban eléri a 3 százalékot.
A hitelminősítő adatai szerint a font súlya 2015 végén 5 százalék közelében – hétévi csúcson – volt a globális devizatartalékokban; a dollár aránya 64,1 százalék, az euróé 19,9, a japán jené 4,1 százalék.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]
Olcsóbb a finanszírozás
A cég szerint a nemzeti fizetőeszköz globális tartalékvaluta-szerepének egyik fő előnye az, hogy csökkenti a tartalékvalutát kibocsátó gazdaságok külső kötelezettségeinek adósságszolgálati költségeit. Valószínűleg nem véletlen, hogy a tartalékvalutát forgalmazó országok mindegyikében meglehetősen magas a közadósság-ráta.
A Standard & Poor’s becslése szerint a brit magánszektor és az állami szféra teljes adósságfinanszírozási reálköltségét hozzávetőleg 25 bázisponttal csökkenti egyedül az a tény, hogy a font nemzetközi tartalékvaluta.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A ház számításai szerint minden 25 bázispont reálkamat-megtakarítás a hazai össztermék (GDP) 1 százalékának megfelelő mértékben csökkenti a brit köz- és magánszektor külső kötelezettségeinek adósságszolgálati költségét.
Ennek alapján a brit GDP-arányos folyómérleg-hiány a tavaly mért 5,2 százalék helyett 6,2 százalék lett volna, ha nem érvényesül a font tartalékvaluta-szerepéből eredő finanszírozási költségdiszkont – áll az elemzésben.
