Nem érték meg
Ha 1966. január elsején egy dollárt fektettél az S&P 500-ba, és visszaforgattad az összes osztalékot, akkor 2015. december 31-én 102,17 dollárt kaptál volna.
Ez 102-szerese a pénzednek. Ez felháborítóan jól hangzik vagy mégsem?
Tulajdonképpen ez nem egyezik meg a historikus átlaggal. Az elmúlt 50 évben a részvények hozamai nem ütöttek meg elég magas szintet összevetve akár a hosszabb távú történelmi átlaggal, vagy az azt megelőző 50 évvel.
Az infláció márpedig fontos
Vessünk közelebbi pillantást a hozamokra, és tartsuk észben, hogy a jelentős hatású infláció hatott igazán a piacok reálhozamára.
Ha az inflációt nem vesszük figyelembe, az időszakok elég hasonlónak tűnnek, de amint azt tudjuk, az infláció igenis számít. Csak a drámai hatás kedvéért, 1916 és 1965 közötti reálhozam több mint háromszorosa volt az elmúlt 50 év reálhozamának.
Nem is kellett volna befektetni?
Szóval miért volt az elmúlt 50 év viszonylag gyenge idő a befektetéseknek? És még ha az elmúlt 50 év nem is volt kiemelkedő, ez azt jelenti, hogy nem kellett volna befektetni 50 évvel ezelőtt?
Ezek fontos kérdések, főleg mert most a részvények ugyanolyan drágák, mint 1965 végén voltak, legalábbis az egyik legnépszerűbb értékelési mutató szerint.
A Schiller CAPE ciklikusan kiigazítja az ár/nyereség arányt, úgy, hogy fogja az S&P 500-as ondex árát, és elosztja az elmúlt 10 év átlagos jövedelmével a piacon. Mivel az elmúlt 10 évet veszi alapul, nem csak az előző 12 hónapot, így láthatjuk a ciklikus bevételeket. A bevételek nagyon változók a 12 hónapos periódusok alatt. 1965 végén, a Shiller CAPE 23,6-on állt, ma pedig 24,3-on. A történelmi átlag 16,7.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Tehát ha csak ezt az egy mérést vesszük alapul, akkor a részvények ugyanolyan drágák, mint 50 éve voltak. Ha a következő 50 évben a hozamok hasonlóan alkulnak mint most, és nagyjából azonos értékelési kiindulópontot vesznek majd alapul, akkor a befektetők elégedettek lehet, ha 5,5 százalékos hozamot várnak. Lehet, hogy ennél jobb, de az is lehet, hogy ennél rosszabb lesz. Ha jobb eredményt kapnak a befektetők, akkor az azért lesz, mert a nyereség jobb lesz, mint az elmúlt 50 évben volt (lehetséges, de nem valószínű a közeljövőben), vagy mehet még ennél is magasabbra a hozam, de ez még kevésbé valószínű, különösen mert a kamatlábak még alacsonyabb lesznek, mint az elmúlt 50 évben voltak.
Vajmi kevés fogalmunk van arról, hogy mit hoz a következő 50 év, de megéri emlékezni, hogy az elmúlt 50 év legjobb hozamainak nem volt a legígéretesebb startja.
Benne van az esés
Kiválasztottuk az 1966 kezdetétől 1969-ig, 1974-ig és 1981-ig tartó időszakokat, hogy jobban lássuk milyen hozam lett volna lehetséges a rosszabb évek után. (1981 után például 18-ból 17 évben pozitív volt a hozam.)
Láthatjuk, hogy voltak rövidebb és hosszabb periódusok, amik nem sikerültek túl jól azoknak, akiknek a venni és megtartani volt a stratégiája. A történelem azt mutatja, hogy egy 16 évig tartó tartási periódus általában egész jól sikerül a tőkebefektetőknek, de ha óvatosan választunk kezdeti és záró dátumot, akkor már észrevehetjük, hogy nem mindegyik periódus volt ilyen jó. Természetesen ezt a különleges időszakot jobban befolyásolta a kamatok 4 százalékról 15 százalék fölé emelkedése, mint a vállalati bevételek összeomlása.
Ezeket a számokat nem előrejelzések, hanem inkább emlékeztetnek, hogy a hosszú távú befektetés végeredményéhez néha szükséges a csökkenés, és ez sokáig tarthat. Megjósolni, hogy mikor lesz a következő ilyen meglehetősen népszerű időszak a pénzügyi világban, általában hiábavaló.
A mai hosszú távú hozamok, amik elérhetőek a tőkebefektetők számára, még mindig ígéretesnek tűnnek, de az olyan visszatekintések, mint ez, segítenek meghatározni az elvárásainkat a jövőbeni hozamokkal szemben (talán az 5 százalékos hozamkategória hosszú távon). És emlékeztetnek, hogy nem feltétlenül kellenek évtizedek egy-egy hozamrealizációhoz. A hosszú távban azonban benne van, hogy néha a hozamok alacsonyak, vagy akár negatívak is lehetnek.
