Minden egyértelműnek tűnt tavaly decemberben, amikor a Fed közel egy évtized után ismét a kamatemelés eszközéhez nyúlt.
Nagy volt rajtuk a nyomás
Befektetők, közgazdászok és politikusok hónapokig sürgették, hogy a Fed emelje vagy legalább „normalizálja” a kamatot, jelezve hogy az USA gazdasága végre rákapcsolt. Emellett azzal is érveltek, hogy mit is árthatna egy kis, negyed százalékpontos emelkedés a teljesítménynek?
Nos, szinte a Fed döntését követően a világgazdaság azonnal elkezdett lassulni. A kínai gazdaság és a börze majdnem összeomlott, és a félelmek hatására még az USA gazdaságát is recessziós spekulációk környékezték meg. A kamatemelést követően február közepéig a S&P 500-as indexének árfolyama 11 százalékkal csökkent, míg kínai társaik ennek duplájával érnek kevesebbet.
Nézzük mi történik ma
Vajon a ma ismét összeülő politikusok emelni fogják a kamatot? Úgy tűnik igen, most az egyszer még biztosan. Csak más módon. Tavaly a közgazdászok úgy gondolták hogy 2016-ban négyszer fog kamatot emelni a Fed. Ezt az előrejelzést azonban elfelejthetjük, hiszen a közelmúlt piaci eseményei és az általános idegesség elmosta ennek a lehetőségét.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A JP Mogran globális stratégiai vezetője, David Kelly szerint a piaci viszonyok és a Fed nyilatkozatai alapján meggyőzték a szereplőket hogy nem lesz elmozdulás a mai döntéskor, és évi négy emelésre sem lehet számítani.
Bonyolítja a dolgokat az a tény, hogy február közepén a világpiaci félelmek miatt elkezdtek stabilizálódni az olajárak, és a befektetői bizalom visszapattant. Február 11-e óta a tőzsdék körülbelül 10 százalékot ugrottak, és így a veszteségek többségét ledolgozták, majdnem mindazt, amit az év folyamán korábban elszenvedtek.
Szóval hibázott egyáltalán decemberben a Fed? Vagy egy ésszerű gazdasági növekedés stabilitását látjuk? Vajon az alábbi két eset közül melyikben követ el hibát a Fed?
1. állítás: A Fednek igaza van
Ha van olyan időmilliomos, aki elolvassa a Fed kimutatásait, annak ismerős lehet az alábbi kijelentés: „A Fed a törvényi felhatalmazásával összhangban a bizottság arra törekszik, hogy elősegítse a foglalkoztatást és az árstabilitást”.
Az árak féken tartása és a munkahelyteremtés ösztönzése. Ez a Fed feladata. Ebből a szempontból nehéz belekötni a Fed döntésébe.
Az elmúlt három hónapban átlagosan 228.000 munkahely jött létre és a munkanélküliségi ráta 4,9 százalékra süllyedt. Emellett az aktivitási ráta is emelkedett a munkahelyeken, amire évtizedek óta nem volt példa. Így kevesebb lett az elcsigázott munkanélküli, viszont hosszú távon nőhet a munkanélküliség, ha sokan lépnek ki és gondolják úgy, hogy majd találnak egy jobb munkahelyet.
A Fednek az infláció féken tartása ennél nehezebb feladatnak bizonyult, hiszen bár az energiaárak és az élelmiszerek ára csökkent, az infláció csak így tudott 2 százalék körül megállni és ezt még számos tényező (például a gazdasági világválság utóhatása is segítette).
2. állítás: A Fednek nincs igaza
Míg a trendek jó irányba mutatnak, a gazdaság nem biztos, hogy elég erős, az alapjai ugyanis egy komoly csökkentést követő gyenge emelkedésen nyugszanak. Ezt támasztja alá, hogy bár több munkahely jött létre, a fizetések nem igazán nőttek. A fizetések növekedése épp hogy meghaladják az infláció mértékét, és még mindig a válság előtti szinten vannak. A gazdasági költségindex, ami figyelembe veszi a fizetéseket is, mindössze 2,1 százalékkal növekedett 2015-ben.
Az inflációval ugyanis még mindig van mit tenni. Az áremelkedés mértéke még mindig alacsony, és ennek növekedését a visszafogott fizetések sem segítik. Emellett lehetne tartalékolni arra az időszakra is, amikor ez a hatás már kevésbé lesz érzékelhető.
A korábbi kincstári vezető, Larry Summers szerint a csökkenő árak nagyobb veszélyt jelentenek. „Úgy tűnik, hogy egyszerűen azt kell javasolni a Fednek, hogy egyenlő mértékben vállalja a cél alatti és feletti infláció veszélyét is.”
Mire számítsunk mi?
Bármit is tesz a Fed, nem valószínű hogy gyorsan korrigálni fog. Attól függetlenül, hogy lesz-e valami hatása, a Fed decemberben már egyszer emelte a kamatokat: az is csak 1-2 százalékkal mozdította el az S&P indexek értékét – mondja Sam Stovall, pénzügyi stratéga.
És bár az elemzők véleménye eltérő azzal kapcsolatban, hogy most valóban kamatemelés jön-e vagy (ahogy korábban már megtörtént) ismét halogatni fogják az emelést, egy biztos: a gazdasági szereplők nem szeretik, ha becsapják őket.
