Nincs egyetértés az EKB-n belül
Az EKB következő kamatdöntő ülése június 8-án lesz – a legfrissebb banki pletykák arra utalnak, hogy az EKB nem fogja elsietni a javuló gazdasági mutatókra adott reakciót. Nem titok, hogy az elmúlt években az EKB döntéshozói messze nem voltak teljes egyetértésben a monetáris politika meghatározása során – különösen a német központi bankosok hangoztatták a laza monetáris politikával szembeni ellenérzéseiket.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”110″]
Eddig azonban úgy tűnik, hogy sem a javuló makrogazdasági adatok, sem pedig a németek kritikái nem voltak különösebb hatással Draghira, aki változatlanul kitart az inflációs várakozásai mellett.
Ebben a tárgyban a héten Draghi ismét megerősítette azt, hogy az EKB „továbbra is meg van győződve arról, hogy a rendkívüli mértékű monetáris támogatás, beleértve a jövőre vonatkozó iránymutatásokat és kitekintéseket is, változatlanul szükséges” – ezzel együtt a héten publikált német inflációs számok is egyértelműen elmaradtak a várakozásoktól.
Csak szépen, lassan
A központi bank, ha lép is valamit, azt óvatosan és fokozatosan teszi. Az első lépés minden bizonnyal a jövőre vonatkozó iránymutatások és kitekintések hangvételének változtatása lesz, illetve változni fog a kockázatok értékelésének és egyensúlyának nyelvezete is annak érdekében, hogy figyelmeztesse a piacot az esetleges szigorításra.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A következő lépés a kötvényvásárlási program további szűkítése lehet. Április eleje óta az EKB „mindössze” havi 60 milliárd euró összegben vásárolt kötvényeket a piacon – az eredeti cél havi 80 milliárd euró volt. A program a tervek szerint idén decemberben a végéhez ér, de elképzelhető, hogy a havi összegek fokozatos csökkentésével párhuzamosan a program időtartamát is meg fogják hosszabbítani.
Előbb-utóbb…
Végül, de nem utolsósorban, el fog jönni az irányadó kamatlábak emelésének ideje. Az még nyitott kérdés, hogy ezt a lépést még az eszközvásárlási program élettartama alatt meg lehet-e lépni. A Fed például addig nem nyúlt a kamatlábakhoz, ameddig a mennyiségi lazítás program minden eleme ki nem futott – ugyanakkor a Fed sosem merészkedett a negatív kamatlábak mezejére, a negatív európai betéti kamatok pedig már most a bankok és a befektetők kritikáinak célkeresztjében vannak.
Ha már az amerikai példa mellett maradunk, akkor a pénzügyi válsággal kapcsolatos felelősség jó részét utólag a Greenspan vezette Fed halogató monetáris politikájára hárítják, amely azzal, hogy a kamatlábakat túl hosszú ideig tartotta irreálisan alacsony szinteken, hozzájárult a hitelpiaci buborék kialakulásához.
Valószínű, hogy ezt ennyire közvetlen formában sohasem fogjuk a jelenlegi monetáris tanácstagok szájából hallani, de joggal feltételezhetjük, hogy ez a fajta mögöttes megfontolás erősen rányomta a bélyegét a Fed jelenlegi gondolkodásmódjára, és hozzájárult az elmúlt évek határozottabb kamatemelési politikájához.
