Piaci elemzők szerint a három számjegyű infláció és az olaj – amely Venezuela gazdaságának éltető ereje – árának drasztikus esése miatt a fizetésképtelenségig juthat az ország.
A múlt hónapban, január 15-én Nicolás Maduro elnök gazdasági szükségállapotot hirdetett a kongresszusban ezzel fokozva a politikai patthelyzetet. Az államfő hatáskörének kibővítését lehetővé tevő rendeletet mások mellett azzal indokolta, hogy a helyzet „katasztrofális” országában. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslése szerint Venezuela gazdasága 2015-ben mintegy hét százalékkal zsugorodott.
Halálos spirál
Több mint egy évtizeddel ezelőtt Argentína összeomlását a történelem addigi legnagyobb államadóssága okozta. Venezuela adóssága a központi bank számai szerint mintegy 185 milliárd dollárra rúg, amely jóval több, mint a 2001-es argentin 100 milliárd.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]
Bár a venezuelai adósság kis része van magánbefektetők kezében, a hatása mégis nagy lehet a régióra. A helyzetet tetézi a politikai instabilitás. A Financial Timesnak író harvardi közgazdász, Ricardo Hausmann szerint Hugo Chavez halála után az instabil politikai viszonyok az élet természetes velejáróivá váltak, pont úgy, ahogy Argentínában 2001-ben.
„Venezuela halálos spirálban van” – fogalmazott Steve Hanke, a Johns Hopkins Egyetem közgazdászprofesszora. Hanke évente összeállít egy listát a legrosszabb helyzetben lévő országokról, ezt a listát már második alkalommal vezeti a dél-amerikai ország.
„A kormány vagy az ideológia változása nélkül az adósság emelkedni fog, a nemzeti valuta, a bolivar pedig tovább gyengül.”
Az ország nagyrészt bolivarban adósodott el, így elméletileg a központi bank annyit nyomtat, amennyit akar, hogy teljesíteni tudják a kötelezettségeket. A devizaadósság azonban már más kérdés, az okozhat összeomlást.
Nem Brazília és nem Argentína
Ritkán előfordulhat, hogy egy pénzügyi válság szerencsés fordulatot vegyen. Brazília és Mexikó az 1990-es években válságba kerültek, és fájdalmas kiigazításokra kényszerültek. De mindkét országnak sikerült viszonylag gyorsan talpra állni.
Argentínában a pénzügyi rendszer 2001-es összeomlása miatt az ország nem jutott hitelhez a nemzetközi piacokon, a peso leértékelődött és bekövetkezett az államcsőd. Az elnök lemondott, és politikai bizonytalanság következett. Mégis 2003-ban az argentin gazdaság 9 százalékos növekedést produkált, és nem lassított a következő öt évben sem.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Kevés az esély azonban arra, hogy Venezuela is ilyen olcsón megúszhatja. A világ legnagyobb kőolajtartalékát birtokló, és a legnagyobb dél-amerikai olajtermelő ország gazdaságát súlyosan érintette a kőolaj világpiaci árzuhanása, miután bevételeinek mintegy 96 százaléka származik az olajkivitelből. Ráadásul a kiadások nagy része szociális juttatásokra megy, ezek drasztikus csökkentését pedig egyik politikai erő sem vállalja fel.
Az ország devizatartalékai 15 milliárd dollárra zsugorodtak, így nincs, ami megvédené egy esetleges összeomlástól. Eközben a féktelen pénznyomtatás hiperinflációhoz vezetett, és elértéktelenítette a bolivart.
Mihez nyúlhat az ország?
Paul Christopher, a Wells Fargo Befektetési Intézet piaci stratégája rámutatott, hogy az olajexportból származó valutabevételek a szövetségi költségvetés kiadásainak már csak 40-45 százalékát fedezik. Az olaj árának drasztikus esése óriási lyukat ütött a költségvetésen, így a kormányzatnak nincs elegendő olajbevétele a lakosság elégedetlenségének csillapítására.
„Amíg az olaj ára alacsonyan marad és a kormányzat nem hajlandó a kiadások visszafogására, addig a kormányzatnak a saját vagyonához kell nyúlnia” – mondta Christopher.
„Az összeomlás elkerülése érdekében felmerülhet a Petroleos de Venezuela (PDVSA), az állam olaj- és gázipari vállalatának részleges privatizációja, de szóba kerülhet egy kötvényprogram, vagy a vállalat bizonyos eszközeinek értékesítése is.”
Hanke szerint a gazdasági liberalizáció segíthet az ország helyzetének javításában, de politikai elemzők szerint Maduro elnök ideológiailag „hajlíthatatlan”. Átmeneti megoldást kínálhat az is, ha újratárgyalná a Kínával szemben fennálló adósságának átütemezését.
Kevés az ok az optimizmusra
„Az olaj árának csökkenése 2016-ban olyan szintre emeli az államháztartási hiányt, hogy kétségessé válik az ország finanszírozhatósága” – hívta fel a figyelmet Alejandro Arreaza, a Barclays Latin-Amerikára szakosodott közgazdásza. „Nézetünk szerint az olajár gyors emelkedése nélkül az import tovább szűkülhet, az állami vagyon kiárusítása pedig már nem lesz elegendő az államcsőd elkerüléséhez.”
