A Civitas nevű elemzőház – amely az állam minél kisebb gazdasági szerepét és a szabad vállalkozás támogatását emeli ki fő célkitűzései között – egyebek mellett a 2004-ben uniós taggá lett közép- és kelet-európai országokba, köztük Magyarországra irányuló export értékének változásából vezeti le azt a következtetését, hogy a brit EU-tagságból nem származnak specifikus kereskedelmi előnyök.
A 72 oldalas elemzés, amelyet Michael Burrage vállalatgazdaságtan-professzor, a patinás London School of Economics egyetem volt oktatója állított össze, kimutatja, hogy a Magyarországra, Csehországba és Lengyelországba exportált brit áruk és szolgáltatások értéke 2004 és 2012 között – jelenlegi dollárértéken számolva – 143 százalékkal nőtt, Dél-Korea ugyanakkor 482 százalékkal, Kína 332 százalékkal, Oroszország 308 százalékkal, Izrael 269 százalékkal, Ukrajna 201 százalékkal növelte exportját e három gazdaságba.
Valódi előny a szabadkereskedelmi viszony?
A tanulmány megkérdőjelezi azt is, hogy az Európai Unió szabadkereskedelmi megállapodásaival a brit gazdaság különleges előnyökhöz jutott volna. Az elemzés szerint a számok nem szolgálnak bizonyítékkal arra, hogy az EU-tagság révén Nagy-Britannia több ilyen jellegű megállapodás részese, mint ahánynak uniós tagság nélkül lenne.
A szerző kimutatja, hogy 2012-ben 25 EU-szintű szabadkereskedelmi megállapodás volt érvényben nem uniós gazdaságokkal, ugyanabban az évben azonban Svájcnak 26 ilyen egyezménye volt, és ezek közül 13 még az ugyanazokkal az országokkal kötött hasonló EU-megállapodások aláírása előtt jött létre, további három pedig ugyanabban az évben, amikor az Európai Unió is megkötötte e megállapodásokat az adott partnerekkel.
Van aki másképp látja
Más nagy londoni üzleti szervezetek legutóbbi elemzései mindazonáltal egybehangzóan a brit EU-tagság egyértelmű gazdasági előnyeit és az esetleges távozás súlyos kockázatait emelik ki.
A legnagyobb brit pénzügyi szolgáltatási vállalkozásokat képviselő City UK – amelynek tagvállalatai az éves brit hazai össztermék (GDP) 13 százalékát állítják elő – minap ismertetett tanulmányában hangsúlyozta, hogy ha Nagy-Britannia kilépne az EU-ból, a brit gazdaságnak változatlanul alá kellene vetnie magát az egységes uniós piac szabályozásának, e szabályozók kialakításába viszont Londonnak már nem lenne közvetlen beleszólása, és a befolyás e hiánya csökkentené a brit gazdaság befektetési vonzerejét.
A brit exportőrök jelentős hasznot húznak abból, hogy az Európai Unió a világ legnagyobb piaca, a globális GDP-érték 25 százalékát állítja elő, és a külkereskedelmi forgalomban részes brit vállalatok 80 százaléka uniós partnerekkel áll kereskedelmi kapcsolatban – állt a City UK elemzésében.
London korlátokat vetne
A szervezet szerint minden olyan forgatókönyv, amely a brit EU-tagság feladásának hatásait modellezi, a magas termelékenységű vállalatok kereskedelmi költségeinek emelkedését, ennek révén a termelés és a beruházások visszaesését mutatja.
Egy másik nagy londoni elemzőház, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) legutóbbi tanulmányában kimutatta, hogy az EU-piacok által felvett brit exporttól 4,2 millió nagy-britanniai álláshely függ; ez a teljes brit munkaerő-állomány 13,3 százaléka.
A CEBR elemzése szerint az uniós export által támasztott keresletből évente hozzávetőleg 211 milliárd font (80 ezer milliárd 
forint) bevétele származik a brit gazdaságnak; ez fejenként 3500 font (1,3 millió forint) jövedelmet jelent ebből a forrásból.
David Cameron konzervatív párti brit miniszterelnök tavaly bejelentette, hogy ha a párt kormányon marad a 2015 májusában esedékes választásokon, Nagy-Britanniában 2017-ig népszavazást tartanak a brit EU-tagságról, de addig a kormány újra akarja tárgyalni az EU-hoz fűződő viszonyrendszerét az Európai Bizottsággal. A brit választók ennek eredménye alapján döntenének arról, hogy az unión belül vagy azon kívül akarják-e tudni hazájukat.
A London által tervezett tárgyalások egyik központi eleme az Európai Unión belüli munkaerőmozgás szigorúbb szabályozásának igénye, akár számszerű korlátok formájában is.
