Lenyűgöznek és mulattatnak az ott látottak.
Gondoltak-e már arra, hogy a felszínen látható zűrzavart milyen érdekek vezérlik, milyen céllal cselekednek az emberek, mit gondolnak helyesnek, milyen véleménnyel vannak magukról, és mindez mit eredményez?
A klasszikus szabadpiac
Igen, mára már messze van a sokak által elemzett és joggal bírált klasszikus szabad piac, amely nyomokban jószerével már csak az élelmiszerpiacok egy részén található meg, ott is torzult formában, és a legjobb úton vagyunk afelé, hogy ott is megszűnjön.
Pedig az elvek szintjén semmi baj sincs. Az eladók rendelkeznek reggelente az áruval, annyit hoznak bármiből, amennyit akarnak. Sokan vannak, képtelenek előzetesen egyeztetni, hogy miből mennyit hoznak aznap az árusítóhelyekre és csupán bizonytalan elképzelésük van arról, hogy mit, mennyit és mennyiért tudnak majd eladni.
Hasonlóképpen bizonytalan a potenciális vásárlók száma, fizetőképessége. Nem lehet előre tudni, hogy ki melyik napon milyen jövedelmet szerez és annak milyen részét akarja elvásárolni éppen a Fény utcában.
Látszólag tehát mind a kínálat, mind a kereslet teljesen bizonytalan, és e két tényező találkozásáról szól a kereskedelem.
Az elfoglalt gazdag, a nyugdíjas és a többiek
A kavalkádban háromféle vásárló jól megkülönböztethető: az elfoglalt gazdag, a nyugdíjas és a középosztálybeli.
Az elfoglalt gazdag az árusok álma. Komoly forrásaira támaszkodva csak a jó minőség érdekli, végtelenségig igényes, bármilyen árat gondolkodás nélkül megfizet, csak elképzeléseinek megfelelő legyen. Bármennyit költ a piacon, nem érzi meg. Bejáratott beszerzési forrásai vannak, csak azokat látogatja és gyorsan otthagyja őket, ha valami nem megfelelő. Mivel bőven van pénze, de ideje szinte semmi, mindent felületesen pillant át. Nem jár körbe, rövid alkuk után legfeljebb félóra múltán zsúfolt szatyrokkal siet el. A kutyájának vett csirke-farhát vagy láb kevésbé tisztított volta nem zavarja.
A nyugdíjast az élet rákényszeríti, hogy szűkös anyagi eszközeit a legjobban kihasználja, vagyis a legkisebb kiadással a legmagasabb használati – élvezeti értéket vásárolja meg. Állandóan a ráfordítás – haszon összefüggéseit vizsgálja, alaposan körüljárva és mérlegelve az össze árus minden kiírt ajánlatát. Igencsak átvizsgálja a csirke-farhát és -láb állapotát, mivel az személyes fogyasztásra lesz.
A középosztálybeli viselkedése a két korábbi csoport között helyezkedik el. Vagy siet, vagy nem, vagy jól eleresztett, vagy éppen lecsúszó. Lehet, hogy alaposan átnéz mindent, lehet, hogy felületes. Ők teszik ki a legnagyobb vásárlói csoportot, de az árusok szerint vásárlói szokásaik igen bizonytalanok. Lehet rájuk építeni, de kudarcot is okozhatnak.
Indul a nap
Nyitáskor tehát rászabadulnak a vevők a piacra az eladók anyagi várakozásaik közepette. Néhány árus nyitáskor körbeszalad a többieknél és baráti beszélgetésnek álcázva terepszemlét tart. Ők a legtudatosabb eladók, körülnéznek, hogy a sajátjukhoz hasonló áruk kinél milyen áron vannak kiírva, és feltételezik a mások által aznap a piacra kivitt mennyiségeket. Az eladók tudják, hogy mi volt előző este a nagybani piac mennyiségi kínálata, milyen árak alakultak ki, ennek leképezését látják a piacukon.
Az öntudatosabb vásárlók is körbejárnak. Vizsgálják az áruk minőségét, a kiírt árakat, és felületesen vagy igencsak átgondolva vásárolnak. Végül bármely vásárlói csoport többé –kevésbé elégedetten viszi haza a portékát, valamilyen szinten megtalálja számítását.
A burgonyaárusok
Tegyük fel, egy árus nagyobb mennyiségű burgonyát vett a nagybanin előző nap kilónként 60 forintos áron, amelyből egy teherautónyit akar eladni a Fény utcában, mindig pár zsákkal kínálva (a többi a raktárban vár). Nyitáskor elcsúszik az idővel, találomra kiírja az általa elvárt kilónként 120 forintos árat és várja a „madarakat”, akik jönnek is, de nem nagy számban. Szép, magyar a burgonya, árusunk ezt is kiírja, és 9 óráig el is ad belőle 350 kilót, ami nem lesz túl arányos a 10 tonna készlettel, ezért elhatározza, hogy a gyorsabb eladás érdekében akciót hirdet 99 forinton.
Másik emeleten egy árus termelőtől 40 forintért vett másik 10 tonna burgonyájánál gyorsan meg akarja forgatni a pénzét, és 70 forintos árat ír ki. Persze sorban állnak nála a vevők, pár óra alatt 6 tonnát ad el, így benne olyan érzés alakul ki, hogy bizonyára túl olcsón kínálja burgonyáját, több lehetőség van benne, és egy idő múlva átjavítja az árat 90 forintra.
Az a különlegesség, hogy a két árus egyáltalán nem ismeri egymást, nem is tudnak a másikról, de mégis úgy cselekednek, hogy a burgonya piaca egyensúly felé mozduljon a kínált mennyiségek, árak és a kereslet viszonyai között. Nem beszélnek, nem egyeztetnek, de a piacot rendező láthatatlan kéz mégis bizonyos fokú arányosságot teremt.
A piac nem tökéletes
Természetesen számos torzító hatás figyelhető meg, a piac korántsem tökéletes. A résztvevők sem a kínálat, sem a kereslet mennyiségeit nem ismerik. Lehet, hogy a vevők egy része aznap éppen a burgonya helyett mást szeretne köretnek, például rizst vagy tarhonyát, amit jellemzően máshol vesznek a vásárlók. Tehát a piac más, nem látható piacokkal is összefügg. Emellett a minőség ránézésre igencsak bajosan állapítható meg. Lehet, hogy a termelő valamilyen nem látható fertőzésre gyanakodva adta el olcsón a terményét, amin gyorsan tovább kell adni úgy, hogy a hiba csupán laboratóriumban lenne bizonyítható. A piac viszonyai között azonban a felületes rápillantás dönti el az áru sorsát, keresletét. Emellett a minőség sohasem absztraktan meghatározott, voltaképpen mindenki másképp írná le a számára ideális burgonyát a szín, a héj vastagsága, fajta, megjelenés és méret és származás szerint, így ugyanaz a láda áru minden vásárló részére más és más használati – élvezeti értéket jelent.
Tehát estére a nagybanin vásárolt burgonyából végül a 10 tonnát eladják, a maradékot délután még tovább csökkentett 80 forintos áron, míg a termelőtől vett árunál délutánra még 100 forintos kiírt ár kerül, mire a maradék is elfogy.
A piac tehát nemcsak a rendelkezésre álló burgonyamennyiségek értékesítésére talált módot, hanem kialakított egyensúlyi árat, amely az értékesítést lehetővé tette.
A piac láthatatlan rendező keze
Van azonban a napnak még egy figyelemre méltó következménye: a 2. árus a termelőtől történő takarékos vásárlásaival kapcsolatos fáradozása és többletköltségei miatt aznap egy 91 000 forintos többletjövedelemhez jutott, és csak ügyességén múlt, hogy költségei felett mennyit realizált. Vagyis a piac többletnyereséggel jutalmazza meg a gondosabb, körültekintőbb beszerzést és a többletköltségek vállalását.
A piac láthatatlan rendező keze nemcsak az áruk aznapi értékesítését oldja meg, hanem a kereskedők nyereségét is érdem szerint rendezi. Nem engedi senkinek azt, hogy érdemtelenül nagyobb jövedelemhez jussanak, mint a többi résztvevő, de honorálja a többletfáradozást. Ez az a láthatatlan kéz, amelyik nem engedi az árakat elszabadulni és megakadályozza az aránytalanságokat. Sajnálom azokat, akik nem értik ezt a mechanizmust, amely a bármelyik napon tanulmányozható a Fény utcai piacon, továbbá bármely más olyan piacon, ahol nagyszámú résztvevő egyike sem tud magának kiemelt helyzetet teremteni, és egy –egy tranzakció értéke elenyésző a teljes forgalomhoz képest.
Közgazdász hétköznapok sorozatunk előző cikke innen érhető el.
