Nézzük a felszínt!
François Hollande elnököt érzékenyen érintette pénteken, hogy a Standard & Poor hitelminősítő egy szintet vágott Franciaország megítélésén, mondván, hogy nem hisz a kormány jelenlegi politikájában, amely megkísérli helyreállítani a gazdasági növekedést.
Az S & P hitelminősítő AA + minősítést AA-ra sorolta be azzal érvelve, hogy a kormányzati intézkedések az adó- és a munkaerő-piac területén valószínűleg nem sok pozitív hatást gyakorolnak az ország középtávú növekedésére és a magas munkanélküliség gyengíti a további jelentős költségvetési és strukturális intézkedések támogatását.
A piacok nyugodtan fogadták a hírt: a francia kötvényhozamok szerényen emelkedtek és az euró szinte változatlan maradt. A múlt heti euró – kamatcsökkentés azon a héten történt, amelyen Franciaország saját gazdasági előrejelzéseit kérdőjelezték meg a brüsszeli tisztviselők, megerősíti a széles körben elterjedt nézetet, hogy Franciaország kevésbé haladt előre a gazdaság felpörgetésében.
Az ugyanazon napon érkezett meglepően robosztus munkaügyi adat az Egyesült Államokból, megerősítve az egyes országok gazdasági növekedése közötti az éles kontrasztot, megvilágítva Németország mögött a második legnagyobb európai gazdaság küzdelmét számottevő növekedés eléréséért.
Egyes elemzők már arról cikkeznek a szerény eredményeket látva, hogy talán nem a kisebb euróövezeti tagok, mint Portugália, Írország vagy Görögország jelenti a problémát, hanem maga Franciaország, pedig korábban a többieknél kevésbé merült el a válságban. Szerintük saját magát ítélte hosszabb távú gazdasági nehézségekre.
A francia GDP fél százalékot emelkedett a második negyedévben, ami éves szinten 2 %-os növekedést jelent. A munkanélküliség szintje viszont 11,1 % és csökkentésének akadálya a megszorító intézkedések sora, amit az Unió és az EKB előírt.
Hollande elnök, szocialistaként vonakodik követni a európai szigorúan ortodox költségvetési előírásokat. Mióta hivatalba lépett, azonban valójában csak megszorító intézkedéseket hozott, leginkább adóemeléssel csökkentve a költségvetés hiányát. Ez a megközelítés saját határaihoz érkezett, mert a választói megítélés rekord alacsonyra csökkent Hollande-t illetően.
Az S & P szerint Franciaország kilátásai stabilak, mivel a kormányzat ellenőrzése alatt tartja a hiányt, azonban megjegyezte, hogy az állami újraelosztás mértéke a GDP 56 %-a, ami a legmagasabb a 17 ország között. A leminősítést a tekintélyes AAA-ról a cég 2012-ben kezdte meg, immár újra léptek. A másik két minősítő intézet eddig követte a szinteket.
A megfigyelők szerint nem lesz más út, mint a kiadások csökkentése, azonban ez a gazdasági depressziót erősítené. Hollande azonban a Világbank pénteki sajtótájékoztatóján eltökélte magát az eddigi elképzelései mellett.
Nézzük ezek után a valóságot!
A piac a francia kormányzati kötvényeket jelenleg történelmi mélypontján értékeli, vagyis 2,5 % alatti éves kamattal.
A leértékelés hatására a tíz éves kötvények hozamában jelentéktelen az elmozdulás, tehát a piac valójában nem reagált a leminősítésre. Vajon miért nem?
Ha az S & P akcióját a megszorító gazdaságpolitika szélesebb, politikai összefüggéseiben vizsgáljuk, valójában tisztán láthatóvá válik, hogy mind Európában, mind Amerikában a fiskális zsémbelődések nem igazán a deficittel kapcsolatosak. Ehelyett – kihasználva az adósságtól való félelmeket – egy ideológiai menetrendet követnek. Franciaországot vonakodása a megszorításoktól a negatív propaganda ideális céltáblájává teszi.
Az Economist egy éve megjelent cikke Franciaországot „Európa szívében ketyegő időzített bombaként” ábrázolja, a déli országokkal együtt emlegetve. 2013.januárjában a CNN Franciaországot „free fall (= zuhanó)” – ként emlegette, amelynek népe „a gazdasági Bastille”-jel néz szembe. Sokan mások is hasonló megfogalmazásokat használnak.
Ilyen szóhasználat mellett azt várnánk, hogy az ország adatai tényleg rosszak. Ehelyett azt találjuk, hogy vannak ugyan nehézségek – kinek nincsenek? – de az általános teljesítmény ugyanolyan, mint a szomszédoknál, például a lassabban növekvő, jelenleg AAA szinten minősített Hollandiánál. A holland GDP 2013-as növekedése 1 %-os lesz, míg a költségvetési hiány 3,3 %-ra emelkedik, a munkanélküliség 6,5 %.
A termelékenység tekintetében a franciák megelőzik a németeket.
A francia költségvetési deficit 2013-ban várhatóan 4,1 % a GDP arányában, az unióval megállapodott 3,9 %-os érték helyett, míg 2014-re 3,6 % várható. Ebben az évben 0,1 %-os GDP növekedés, jövőre 1,2 % bővülés várható.
Valójában még a költségvetési deficit sem rémisztő, mivel 2010 óta folyamatosan csökken és a GDP-hez mért aránya stabil maradt. (2012-ben 4,8 %, 2013-ban 3,9%, 2014-ben 3,6 % és 2015-ben 2,8 %).
A hosszabb távon történő elöregedés valóban probléma, de nemcsak a franciáknál, hanem szerte Európában, azonban éppen Franciaország büszkélkedhet a legmagasabb születési aránnyal – többek között a kormányzati születést segítő és kismama foglalkoztató programok miatt – így a demográfiai kilátások messze jobbak a szomszéd Németországénál. Emellett a francia egészségbiztosítás aránylag olcsón biztosít magas minőségű ellátást, ami biztató a jövőre nézve.
A számokat nézve nehéz indokot találni Franciaország megbüntetésére, tehát jobban körül kell néznünk, mi történik valójában. A nyomot itt találhatjuk meg: 2 hónapja Olli Rehn európai gazdasági és pénzügyi biztosa, aki a megszorító gazdaságpolitika nagy harcosa, elutasította Franciaország látszólag példás gazdaságpolitikáját. Miért is? Mivel azt adóemeléssel és nem kiadáscsökkentéssel érték el. Állítása szerint ez a politika gátolja a növekedést és lassítja a munkahelyteremtést. Más szóval közömbös a fiskális teljesítmény, az emberek biztonsági hálójának lebontását követelik.
Úgy vélhetjük, hogy Rehn és az S & P elképzelései szerint nyilvánvaló, hogy talán a kiadáscsökkentés ténylegesen jobb a gazdaság részére, mint az adóemelés. Az IMF kutatása szerint azonban recesszióban éppen a fordítottja igaz: az időleges adóemelés kisebb károkat okoz, mint a kiadások csökkentése. (A tanulmány angolul itt olvasható.)
Franciaország esetében a kiadáscsökkentés pénzügyi szorzója éves szinten -2,08, addig az adóemelés hatása 0,03 emelkedés.
Legyünk tehát gyanakvóak, ha a strukturális reform kifejezést halljuk, mivel ez sokszor a kétes eredményű deregulációra hajaz. Az európai megszorítók, Franciaország esetében felfedték magukat. Az ország elkövette azt a megbocsáthatatlan bűnt, hogy pénzügyi felelősséget mutat a szegény szerencsétlen polgárai irányában. Ezért kellett megbüntetni.
