Több mint 55 éve nem volt erre példa
Nagy-Britanniában – az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaságban – soha nem mértek negatív inflációt azóta, hogy az ONS a fogyasztói árindexek havi közlését a jelenlegi módszertan alapján 1996-ban elkezdte. Legutóbb 1960 márciusában volt negatív az éves brit infláció.
Az ONS becslése szerint, ha akkor a jelenlegi módszertannal számították volna ki az inflációt, a fogyasztói árak 0,6 százalékos csökkenését mutatták volna ki éves összevetésben. Nagy-Britanniában márciusban és februárban zéró, januárban pedig 0,3 százalékos volt a tizenkét havi infláció, és már ezek az adatok is mélységi rekordot jelentettek.
Ötödször magyarázkodhat Carney
A Bank of England – a brit jegybank – számára a kormány által előírt követendő inflációs cél 2 százalék. Ha ettől a céltól a tizenkét havi infláció bármelyik irányban 1 százalékpontnál nagyobb mértékben eltér, a brit jegybanktörvény alapján a Bank of England kormányzója nyílt levélben köteles magyarázatot adni a brit pénzügyminiszternek az okokról.
Mark Carney, a Bank of England két éve munkába állt kanadai kormányzója kinevezése óta ötödször lesz kénytelen megírni ezt a levelet George Osborne pénzügyminiszternek; az elsőt a decemberben kimutatott 0,5 százalékos éves infláció miatt kellett megírnia, és a tizenkét havi inflációs ráta azóta is folyamatosan több mint 1 százalékponttal a 2 százalékos kötelező célszint alatt jár.
Londoni elemzők véleménye szerint Carney a következő hónapokban, sőt akár a következő néhány évben is további hasonló levelek sorát írhatja Osborne-nak, bár a defláció meggyökeresedését az elemzők nem várják.
Nem látszanak káros hatások
Samuel Tombs, az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics brit gazdasági ügyekkel foglalkozó vezető közgazdásza az inflációs adatok keddi ismertetése utáni gyorselemzésében azt valószínűsítette, hogy a negatív inflációval jellemezett időszak csak egy hónapig tart, és már májusban ismét pozitív inflációs adat várható, mivel az alacsony energia- és élelmiszerárak eddigi intenzív dezinflációs hatása kezd elenyészni.
A szakértő szerint nincsenek érdemi jelei annak sem, hogy a nagyon alacsony inflációval jellemzett jelenlegi környezet károsan hatna a brit gazdaságra: a fogyasztás élénkül, ami azt mutatja, hogy a háztartások nem kezdték halasztani fogyasztási kiadásaikat, ami a deflációs várakozás veszélyes elmélyülésének egyik biztos jele lenne.
Jót tesz a brit gazdaságnak az átmeneti defláció
A Capital Economics elemzője szerint azonban a font legutóbbi erősödése és a brit gazdaság termelékenységi elmaradása arra vall, hogy akár két évig is eltarthat, mire az éves inflációs ráta visszatér a 2 százalékos célszintre.
Egy másik tekintélyes londoni pénzügyi-gazdasági elemzőműhely, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) közgazdászai az inflációs adatok keddi ismertetése után annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az átmeneti defláció és a továbbra is igen alacsony infláció kifejezetten jót tesz a brit gazdaságnak. A bérnövekedés ugyanis folyamatos, és a dezinfláció fő hajtóerejét olyan összetevők adják – elsősorban az élelmiszerek és a közműszolgáltatások -, amelyek fogyasztását nem lehet halasztani. A CEBR elemzőinek keddi előrejelzése szerint ebben az inflációs környezetben az idén 40 milliárd fonttal (17 ezer milliárd forinttal) növekszenek a fogyasztási kiadások a brit gazdaságban; ez 4 százalékos fogyasztásbővülés lenne éves összevetésben.
