A próbálkozás egy déli államban, Tamil Naduban folyik, ahol a templomok szinte összes elefántja túlsúlyos. Az ormányosokat vallási okokból tartják a szent helyek, gyakran használják őket ünnepeken szertartásokhoz. A leghájasabbak fél tonnával nyomnak többet, mint kellene, de akad olyan tehén, melynek 7 mázsa súlytöbblete van.

Állatorvosok rámutatnak arra, hogy a fogság és az elhízás kéz a kézben járnak egymással. Az elefántok a vadonban vagy 200 féle étket esznek – a legkülönfélébb gyümölcsöket, virágokat, gyökereket, gallyakat -, míg fogságban jóval egyhangúbb a kosztjuk. Ráadásul olyasmiket is kapnak takarmányként, amelyek igen hizlalók, és amelyekhez a dzsungelben sohasem jutnak hozzá, ilyen egyebek közt a rizs, a köles. Az elefántok szabadon élve sokkal többet mozognak: vándorolnak, emelkedőkön kaptatnak, mindemellett versengeniük kell más vadakkal a táplálékért.

A templomok vezetői azt állítják, hogy naponta rendszeresen sétáltatják elefántjaikat, legalább 5 kilométert kutyagoltatják őket. Csakhogy – tudományos megfigyelések szerint – egy elefánt a vadonban legkevesebb húsz négyzetkilométeres területet is bebóklászik, hogy meglelje napi betevőjét, amely negyedtonnányi növényzet.

Mindezek tetejébe még a babona is „táplálja” az elefántokat: a csillagjósok szerint elefánt etetésével távol lehet tartani a gonosz erőket – jegyezte meg a The Daily Telegraph című brit lap.