Pár hete csődöt jelentett a legnagyobb széntermelő vállalat Amerikában, ezzel az ország öt legnagyobb szenet bányászó vállalata közül már három áll csődvédelem alatt. Kínában pedig a hatalmas többletkapacitások csökkentése érdekében több mint négyezer bányát terveznek bezárni, ami párhuzamosan több millió ember elbocsátását eredményezheti. Vajon vége a szénpiacnak?
Most minden a szén ellen szól
Ma talán úgy tűnik, minden a széntermelés ellen szól, de fontos szétválasztani, hogy mennyiben állnak strukturális és mennyiben ciklikus folyamatok a háttérben – hangsúlyozta Szabó Balázs, a Concorde Alapkezelő elemzője. Hozzátéve: nagyon nem mindegy, hogy a szénfelhasználás a teljes megsemmisülés felé konvergál, vagy csak pillanatnyilag tapasztaljuk a negatív irányba mutató tényezők együttes hatását. Mert ha a szénre hosszú távon is szükség lesz, s lezajlik a piaci konszolidáció, akkor a válságot túlélő bányavállalatok részvényei az egekbe emelkedhetnek a jelenlegi nyomott árfolyamszintekről.
Kína a csúcstermelő
Az elemző az Alapblogon megjelent bejegyzésében kiemelte, hogy a globálisan közel nyolcmilliárd tonnás éves szénfogyasztás 87 százaléka az áramtermelést szolgálja, míg 13 százaléknak az acélgyártás a felhasználója. A piac messze legnagyobb szereplője Kína, ahol az összes kibányászott szén felét használják fel, s ennek több mint 90 százalékát ki is termelik.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]
Amíg a 2013 előtti tíz évben átlagosan 9 százalékkal nőtt a kínai gazdaság szénfelhasználása, addig 2015-ben már 5 százalékos csökkenést tapasztalhattunk. Jelenleg Kína 20 százalékos többletkapacitással rendelkezik a világpiac arányában.
Csődtörvény lassítja a konszolidációt
Kínához hasonlóan az Egyesült Államokban is drámai a helyzet. Az áramtermelésben egyre jobban szorul vissza a szén, mint tüzelőanyag, ami elsősorban a gázos erőművek és a megújulók előretörésének köszönhető, a palagáz megjelenése a gázárak csökkenésén keresztül jelentős kiszorító hatással van a szénre.
A piaci konszolidációt viszont lassítja, hogy Amerikában a csődvédelemért folyamodott vállalatok másfél évig folytathatják a termelést, mialatt újrastrukturálják a működésüket és a tőkeszerkezetüket.
Még mindig a legolcsóbb
Vajon vannak-e olyan tényezők, melyek hosszú távon garantálhatják a fordulatot a befektetők és a széntermelők számára? Az egyik legfontosabb pont, hogy Amerikán kívül a legtöbb országban a szénalapú áramtermelés a legolcsóbb. Éppen ezért még mindig a szén adja a világ elsődleges energiaforrásainak 30 százalékát, míg az áramtermelésben ez az arány 41 százalék.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az olcsó áram prioritásának kérdése viszont nem esik azonos megítélés alá abban az esetben, ha az európai országok energiapolitikáját vesszük figyelembe. Angliában például olyan mértékben vannak megadóztatva a szenes erőművek, hogy a kevéssé környezetszennyező gázos erőművek olcsóbban tudnak termelni.
Lengyelország ezzel ellentétben, politikai okokból támogatja a szénbányák és szénnel működő erőművek fennmaradását. Németország is külön úton jár. Hiába támogatják extrém mértékben a megújuló áramtermelést a nap- és szélerőműveken keresztül, az atomerőművek bezárásának és a válság óta tapasztalt alacsony szén-dioxidkvóta áraknak köszönhetően a széntermelésből származó áram mennyiségében növekedett.
Modern rabszolgaság?
Nos, ilyen alacsony árak és ilyen magas kapacitások mellett ma a széntermelőknek talán soha nem látott nehézségekkel kell szembenézniük, miközben a konszolidáció sem fog könnyen lezajlani a piacon.
A társadalmi és politikai nyomás mértékét pedig a szén-lobbi egyik meghatározó alakja érzékeltette találóan a párizsi klímacsúcs utáni nyilatkozatában: „a szénpiacot úgy fogják megbélyegezni, ahogyan a rabszolga-kereskedelemmel tették egykor”. Ugyanakkor azt sem szabad elfejteni, hogy a szén a mai napig megbízható és olcsó áramtermelést biztosít.
