Aki Şanlıurfa közelében lévő modern repülőtéren landol – a város a muszlim vallásban Ábrahám szülőhelye, amire mind a három nagy monoteista világvallás hivatkozik-, az rögtön érzi azt a dinamikát, amit Törökország legnagyobb regionális fejlesztési projektje indított el. Alig egy-két évtizeddel ezelőtt még érvényes volt erre a területre, amit a porosz katonai tanácsadó Helmut von Moltke a 19. század közepén írt a híres leveleiben Törökországról. Szerinte „Şanlıurfa, (akkori nevén Orfu) egy oázis a homok- és a kősivatag között, innen Dél felé kezdődik a sivatag, egy kiszámíthatatlan terület, ebben a pillanatban még zölddel borított, hamarosan elaszott lesz”. Ma egy modern autópálya rövidíti az utazás idejét Isztambulba 25 óráról 15 órára; az út olyan földek mellett vezet, ahol évente háromszor takarítják be a gyapotot. A projekt szívét hatalmas gátak alkotják, amik az Eufrátesz és a Tigris áradását energianyerésre és öntözésre teszik használhatóvá. Egy fél évszázaddal ezelőtt, még sokan emigráltak innen vendégmunkásként Németországba, Ausztriába és Svájcba, vagy szezonmunkásként dolgoztak a mogyoró betakarításakor a Fekete-tengernél. Már néhány éve a napszámosok jönnek erre a területre.