Az intézkedések a piaci konszenzus szerint elengedhetetlenek a japán gazdaság fenntartható, hosszú távú növekedéséhez.
A tokiói értékpapírpiac irányadó indexe, a Nikkei az idén eddig 40 százalékot emelkedett, ami magasan a legtöbb a fejlett piacok közül. Az amerikai S&P index 18 százalékot, az európai FTSEurofirst 300 10 százalékot nőtt ugyanezen időszakban.
Kísért a múlt
Számos japán makrogazdasági adat – a növekvő fogyasztói bizalom, a csökkenő deflációs nyomás, a vártnál gyorsabb GDP-növekedés – szintén bizakodásra adhat okot. A befektetők ugyanakkor jól emlékeznek még arra – sokan közülük meg is égették magukat akkor -, hogy két évtizede hasonló tőzsdei szárnyalás ért gyászos véget, miután a japán politikusok nem voltak képesek a fájdalmas, de elengedhetetlen strukturális reformok végigvitelére.
„Abe (Sindzó) egyelőre csak mennyiségi enyhítésbe kezdett. Egyetlen fundamentum sem változott igazán” – mutatott rá Robert Taylor, a 20 milliárd dolláros portfoliót kezelő chicagói Harris Associates igazgatója.
Mit várnak a piacok?
Az egyik intézkedés, amelyet a piac elvár a japán kormánytól az, hogy két éven belül két lépésben emeljék 5 százalékról 10 százalékra a forgalmi adó kulcsát. A másik sürgető feladat az öregedő társadalom miatt a bevándorlás ösztönzése, ami kényes kérdés, és a japán politikusokban eddig nem volt meg a politikai akarat, hogy foglalkozzanak a kérdéssel.
Külföldi befektetők 2013 első hét hónapjában 100 milliárd dollárt öntöttek a japán tőkepiacra, ami nyolcéves rekord. (A japán pénzügyminisztérium 2005 óta gyűjti az erre vonatkozó adatokat.) A külföldi alapok portfoliómenedzserei azonban figyelmeztettek: ez a pénz ugyanolyan gyorsan távozhat Japánból, amilyen gyorsan jött, ha csalódást okoz Abe Sindzó kormányának reformigyekezete.
