Eszék csak a pár éve csatlakozott az adventi rendezvényekhez. Abból a megfontolásból, hogy ne kelljen Zágrábba, Budapestre, Bécsbe vagy épp Prágába utazni az „esti fényekért”. Pláne, hogy december 2-i születésnapján úgyis díszkivilágítást kap a várost.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
Lelkes lokálpatrióták beindították hát a Keltsük életre régi karácsonyainkat mozgalmat. Tényleg csodás pelyhes téli estén az eszéki séta, akár a patinás belvárosban, akár a füles bástyáktól övezett várban, vagy épp a karcsú gyaloghídról visszatekintve. Egyedül a villamossínekről a járdaszinten lévő parkolóhelyekre való autós felugratás feszélyez. Olyankor mindig a hátamban érzem a közelgő „vasalót”.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Gasztrokultúrák találkozása
Valójában nem annyira a fények vonzóak a Dráva parti városban, sokkal inkább a konyha. Bár Eszék alapvetően kontinentális hely, alig egy ugrásra a magyar határtól. Ott mégis a mindennapi étkezés körébe tartoznak a tengeri herkentyűk. Nyáron is kellemes, ha megcsapja az embert valami mediterrán fuvallat. És Dalmáciát idézi egy kisvendéglő kínálata. Ám az eszéki szakácsok igazából télen vannak elemükben.
Amikor már komolyabb kosztot kíván a gyomor, s megjelennek az étlapon a hasas falatkák. A nehéz hurkák és zsírban tocsogó kolbászok, meg a rafinált nyesedékektől terhes disznósajtok, pláne az adventi töltött káposzták után, egy könnyed, tengerillatú, mégis tekintélyt parancsoló étel koronázhatja a napot. A töltött tintahal (punjene lignje), mely a gasztrokultúrák találkozásának ritka csodája.
Ami belefér
Tényleg olyan, mint a hurka, amennyiben tölteni mindennel lehet. Ami csak a spájzban van, s szeretjük, az a tintahal hasába tehető. Ha otthon próbálkozunk, elvégre nem mindig mehet az ember Eszékre, fő iránynak – fél kiló tintahalhoz – 10 deka reszelt sajt, 1-2 gerezd fokhagyma, 2 kanál prézli, némi őrölt bors, kevés só, és zöldség zöldje, meg némi petrezselyem javasolható.
Továbbá az összevagdosott csápokat, fejeket, s mindazt, amihez még gusztusunk van a hasából, bátran beletuszkolhatjuk. A végét fogpiszkálóval zárjuk le, s a töltött gombóckákat szűz olajjal meglocsolva, ízlés szerint fokhagymával, petrezselyemmel megküldve, tegyük el egy kicsit a hűtőbe. Közvetlen tálalás előtt platnin vagy sütőben néhány perc alatt kisüthetjük.
Egy régi fiumei recept
Azt mondják, a régi Fiumében a kikötőben olaszul beszéltek az emberek, a hivatalokban magyarul, a piacon horvátul, az utcán össze-vissza, otthon meg mindenki a maga nyelvén. Nos, egy régi fiumei szakácskönyvben olvastam egyszer egy érdekes tintahal receptet. Azt tanácsolta a szerző, hogy kevés olajra dobjunk hagymát.
„Magyarul” dinszteljük. Pár perc múlva küldjük utána a tintahal csápjait, majd keverjünk hozzá félig főtt rizst (érdekes, a jó palócos, felvidéki stílusú hurkába is félig főtt, „pergős” rizst töltenek, hogy ne ázzon szét abáláskor) és szárított gombát. Ehhez jöhet kevés kakukkfű, szurokfű, citrom reszelt héja. Aztán sózzunk, borsozzunk alaposan. Az így elkészített töltelék kerül a tintahal hasába. Ezeket a gombócokat, hasonlatosan a töltött paprikához, paradicsommártásban kell lassú tűzön főzni félórán keresztül. Végül tálalni.
