Az utóbbi hónapok egyik leggyakoribb kérdése, hogy a rendkívül magas reálbérszint mellett miért nem bővül gyorsabban a magyar fogyasztás? A gazdasági miniszter szerint az embereket az óvatossági motívum, valamint magas megtakarítási ráta jellemzi. Ezen folyamatok mellett azonban érdemes azt is figyelembe venni, hogy az átlagos bér növekedés hogyan oszlik meg a munkavállalók között.

2020-ban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak (3 millió fő) 33%-ának csökkent a reálkeresete, vagyis a nominális béremelkedése nem érte el az infláció növekedését. 2021-ben 45%, 2022-ben 40% volt ez az érték, majd 2023-ban 57%, vagyis akkor több mint minden második foglalkoztatottnak csökkent a reálkeresete. Ez az egyik oka annak, hogy miért csökkent a fogyasztás tavaly. Ez a folyamat összekapcsolódik a háztartások áruvásárlási és egyéb fogyasztási hiteleinek növekedésével is: 2020-ban még „csak” 497 ezer ilyen hitelszerződés volt, míg 2024-ben már 643 ezer, s a hitelösszeg is jelentősen emelkedett. Idén júniusig már „csak” a megfigyelt foglalkoztatotti kör 19%-ának csökkent a reálkeresete, azonban ez az arány is elég nagy ahhoz, hogy a fogyasztás növekedését lassítsa. 

Továbbá, figyelembe kell venni, hogy a magas jövedelműek a növekvő reálkereset egyre kisebb részét fogják további (hazai) fogyasztásra költeni. Emellett az adatokból nem derül ki, hogy a vizsgált időszakban ténylegesen hány főnek nőtt folyamatosan a reálkeresete (pl. előfordul, hogy az egyik évben nőtt, a másikban csökkent a dolgozó reálkeresete), miközben ők a stabil fogyasztók. Hasznos lenne tudni a kimaradó 1,5 millió foglalkoztatott kereset alakulását is.

A keresetek növekedése és számításának hivatalos módszerei önmagában is érdekességeket mutatnak. A teljes munkaidőben alkalmazottak átlagkeresete 2023-ban 571 ezer forint volt, mintegy 50 ezer forinttal meghaladva a háztartások teljes keresetének és foglalkoztatottak számának hányadosát (KSH nemzeti számlák adat). Utóbbi érték tartalmazza a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakat és egyéni vállalkozókat is, vagyis nagyobb körre terjed ki. Ez alapján a havonta nem megfigyelt 1,5 millió fős körben a keresetek átlag alattiak (2023-ban pl. bruttó 400 ezer Ft, nettó 266 ezer Ft). 

Érdemes ezeket a kereseti adatokat összehasonlítani a GKI havi felmérési adataival! A különbség egyértelmű: a lakossági felmérések eredménye jelentősen elmarad az egyéb módon számított átlagkeresetektől, aminek oka feltételezhetően az átlagkeresetek magas szórása, vagyis a nagyon magas keresetűek átlagtorzító hatása (mivel ők jellemzően nem válaszolnak a megkeresésekre). Ugyanakkor a mutatók trendje azonos.

2010-től kezdődően teljes munkaidőben alkalmazottak nominális átlagkeresete 282%-kal, míg a bővebb értelemben számított egy főre jutó átlagkereset 235%-kal nőtt. Ennek a különbségnek további oka lehet, hogy 2019-ig a keresetek a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, valamennyi költségvetési intézmény és foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek adatait tartalmazták, amik felfelé torzították az adatokat. A nagyobb méretű vállalatok ugyanis nagyobb munkaerőigényüket magasabb keresetekkel tudták csak biztosítani a feszes munkaerőpiacon.

A fogyasztás fellendülésének alapfeltétele a reálbér növekedése, amit az elmúlt négy évben (2020-2023) a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagosan 44%-a nem kapott meg. Továbbá az átlagkeresetekhez képest az összes foglalkoztatott átlagkeresete 10%-kal alacsonyabb, ami szintén csökkenti a fogyasztás növekedésének lehetőségét.

Forrás: GKI

Borítókép: Shutterstock