Elfogadható-e a nullás, vagy negatív hozam? Befektetési szempontból, különösen hosszabb távon nyilván nem. Az ugyanis elvárható lenne, hogy a pénzintézetnél, mondjuk egy banknál elhelyezett pénzünket úgy kapjuk vissza, az legalább annyit ér, mint, amikor elhelyeztük ott. Anélkül, hogy belemennénk a valóságos érték elemzésébe, nézzük a magyar valóságot! Jó, ha ugyanannyi forintot visszakapunk a számlavezetési és egyéb díjak levonása után, mint amennyit elhelyeztünk szeretett pénzintézetünknél.
Veszélyes a párnacihában tartani a pénzt
Márpedig pénzünket és megtakarításainkat egyáltalán nem hasznos és nem is veszélytelen a párnacihában tartanunk. A helyzet egyáltalán nem hazai sajátosság, Európa fejlett országaiban már jó ideje barátkoznak ezzel a szituációval az országok lakosai, s maguk a bankárok és a pénzintézetek alkalmazottai is.
Nálunk elsősorban az elmúlt esztendők intenzív kamatcsökkentése vezetett ehhez az állapothoz. Nyolc, tíz évvel ezelőtt a bankunkban viszonylag rövid távra lekötött betétünk is nyolc tíz százalékot hozott, ez az elérhető hozam mára felszívódott. A helyzetre valójában nem voltunk felkészülve. Ezt jelzi, hogy a zuhanó kamatok környezetében a lakosság a pénzét viharos gyorsasággal kezdte átcsoportosítani. A pénzek áramlásának kedvelt iránya a befektetési alapok felé mutatott. Mindaddig, míg ott a banki betétekkel szemben lényegesen magasabb hozamot lehetett elérni.
Negatívba csúszhatnak a befektetéseink
Ha megnézzük a pénzpiaci kötvényalapok hozamát, akkor azt látjuk, hogy a legtöbbnél már fél évre sem ígérnek egy százaléknál magasabb hozamot. A másik véglet. A hosszú kötvényalapoknál három hónapra már szinte mindenütt mínuszos a helyzet, esetenként két százalékos a negatívum.
Ez a helyzet sok szempontból is figyelmeztető. A negatívba csúszó hozamoknak ugyanis akad egy további problematikája. Ezek a rejtett költségek. Ilyenek lehetnek az alapkezelőknél az alapkezelői, a letétkezelői és egyéb díjak, amelyekből évente további mínuszos summa jöhet össze. Így az egy-két százalékos évi veszteségünk könnyen négy, öt százalékosra is növekedhet, ami mondjuk tíz millió forintos betétnél bizony tetemes összeg.
A gond, hogy a bankok munkatársainak egy része sincsen minden tekintetben felkészülve erre a helyzetre. A körültekintőbb befektetők kockázatokat megismerni akaró kérdéseire nem mindenütt és minden esetben képesek az alkalmazottak megfelelő válaszokat adni.
Segíthetne a bizalomteljes befektetési környezet
A befektetni képes magyar emberek számottevő részének amúgy sem igazán fejlett minden tekintetben a kockázatokat felfogó és kezelő képessége. Márpedig a befektetési pénzpiac ma is telis teli van – a helyzethez képest – mesés ajánlatokkal. Gyakran találkozunk a következő felfogással: ezek csak ennyit adnak? Na, viszem is a pénzem innen. Az indulat általában nem jó tanácsadó. A pénzek mozgatása ugyanis régen került ennyibe Magyarországon, mint mostanság.
További baj az a befektetési környezet, amelyben a pénzünket fialtatni szeretnénk. Mást sem hallottunk esztendőkön át, mint azt, hogy meg kell végre regulázni a vérszomjas bankokat és a bankárokat. Sorra születtek a gazdaságpolitikai döntések, amelyek alaposan meg is tépázták a bankok nyereségét, a pénzintézetek persze minden politikai törekvés ellenére át is hárították a veszteségeik egy részt a lakosságra.
Most azonban érezni lehet, hogy változik némileg az ellenséges hangnem, s ez talán hozzájárul ahhoz, hogy újjáépüljön a bankok, azok alkalmazottai és a lakosság közötti jó viszony. Ez időt adhat a pénzintézeteknek is ahhoz, hogy megértessék ügyfeleikkel, a hozamok fogyatkozása nem kizárólag magyar sajátosság. A kockázatmentes hozamok ugyanis nem csak Magyarországon csökkenek immár huzamos ideje, hanem az Európai Unió más államaiban is, s nem csak a fejlett országokban, hanem mondjuk, kissé meglepő módon, a kevésbé fejlett, megannyi gazdasági gonddal küszködő déli, mediterrániumban is.
Válogatnunk kell a széles pénzügyi kínálatban
Talán eljut a magyar pénzpiaci kisbefektetők tudata is oda, hogy felismerik, olyan időket élünk, amikor egyáltalán a reálhozamot kell megbecsülnünk. Merthogy vannak ma ilyenek, csak meg kell találnunk, ki kell keresgélnünk azokat a pénzügyi szereplők széles kínálatából. Furcsa kimondani, de a reálhozamok szempontjából Magyarország jó helynek számít Európában.
És még egy dolog, befektetéseink során ma meglehetősen drága dolog hibáznunk. Ha rosszul döntöttünk, rosszul helyzetük el a pénzünket, igen sokba kerülhet portfóliónk átszervezése, pénzeink megmozgatása, áthelyezése. A felelősség kérdését nem háríthatjuk át teljességgel a banki pultosokra. A döntés ugyanis egyelőre még a saját privilégiumunk.
