Miközben majd minden elemzés arra fut ki, hogy gazdasági érdekeik alapján csak megegyezésre juthatnak az INA olajtársaság nagytulajdonosai, a Mol és a horvát állam. A piac azért árazgatja a negatív forgatókönyvet, legalábbis erre utal a magyar olajpapír pénteki berogyása és ma reggeli vergődése. Vajon mivel járna, ha tényleg elszakadna a cérna?
Mit kaphatna a Mol az INA pakettért?
A Mol két lépcsőben (2003-ban és 2008-ban) szerzett 47,1 százalékos tulajdoni hányadot a horvát olajtársaságban, amit 2010-2011 fordulóján tőzsdei vásárlásokkal 49,1 százalékra növelt. Összesen nagyjából másfél milliárd dollárt költött a pakett megvásárlására. Ha ezzel összevetjük, hogy az INA egyik fele most piaci áron körülbelül 3,75 milliárd dollárt érhet, akkor első ránézésre az adódik, hogy a befektetés az évek során két és félszeresére hízott.
Jobban belegondolva, azért adódnak még negatív és pozitív tételek, amelyektől semmiképpen sem tekinthetünk el. Egyfelől, jelenleg a horvát olajcég irányítási jogai jelentik az egyik szakítópontot. Amit ugye „csupán” a részvényesi megállapodás biztosít a Mol számára. Nyilvánvaló tehát, hogy az INA pakett csak az irányítási jog nélkül értékesíthető. Ezért némi diszkontot kell számolni, ami a piaci becslések szerint lehet, vagy egymilliárd dollár. Másészt, a Mol beruházásokra költött körülbelül 2 milliárd dollárt, s a horvát kormány szerződésszegése miatt veszíthetett közel félmilliárd dollárt a gázüzletágon. Nézőpont kérdése, hogy az INA pakett piaci ára épp alullövi vagy felülteljesíti a Mol költségeit.
Majd a Mol dönt a részvényekről
Martonyi János magyar és Vesna Pusić horvát külügyminiszter megállapodott abban, hogy a Mol-INA ügy megoldása érdekében párbeszéd útján igyekeznek rendezi a helyzetet. Amennyiben a tárgyalások mégsem vezetnének eredményre, akkor a Mol dönt arról, értékesíti-e az INA részesedését – közölte a Külügyminisztérium szombaton.
Nehéz olyan vevőt találni, aki elismerné és ki is fizetné a Mol költségeit – vélekedett Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője. Mondván, a lehetséges vásárlók közül a horvát államnak aligha van erre pénze, továbbá az sem várható, hogy elismerje például Mol veszteségeit a gázüzletágon. Az orosz olajcégeknek lenne elegendő pénzük az INA felvásárlására, de vegyük észre, hogy egyáltalán nem sürgős nekik a horvátországi térnyerés. Annál is kevésbé, mert már jelen vannak szerb piacon, s az ottani finomítóikat is felfuttathatják, ha bővíteni akarják a térségi tevékenységüket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy háttérbe szorult az a korábbi elképzelés, miszerint a Déli Áramlat vezeték érintené Magyarországot és Horvátországot.
Mennyit jelent a Molnak az INA?
Vastagon átírná a Mol csoport számait az INA pakett értékesítése. Jelenleg a Mol üzemi eredményének 30 százaléka az INA eredménye, emellett a horvát olajtársaság a kitermelés 40 százalékát adja. Az is igaz, hogy az INA gázüzletágának veszteségétől is megszabadulna a Mol. Mégis azt lehet mondani, hogy a csoportszintű EBITDA (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) 40 százalékának kiesése (körülbelül 160 milliárd forint) komoly érvágást jelentene.
Potenciális vevők
Hat lehetséges vásárlót is felsorolt az INA-ra a hétvégén megjelent cikkében a Vecernji List, zágrábi napilap. Ha a Mol harmadik félnek adná el részvénycsomagját a lehetséges vevőjelöltek között biztosan megtalálható lenne az írás szerint az orosz Rosneft (Rosznyefty), a szintén orosz Gazprom neft (Gazprom nyefty) és a Lukoil, de versenybe szállhatna az azerbajdzsáni állami olajvállalat, SOCAR, az olasz ENI vagy a 2003-as első pakettért as a Mollal együtt aspiráló osztrák OMV.
Az INA pakett eladása, mint negatív szcenárió azt jelentené, hogy 10 évet „visszamegyünk az időben” – értékelte ennek hatását Kuti Ákos. Ráadásul egy sokkal kedvezőtlenebb finomítói környezetben, amikor a Mol csoport „két ékköve”, a százhalombattai és a pozsonyi finomító lényegében tetszhalott állapotban várja a marginok növekedését. A kutatási-kitermelési üzletágban pedig még 3-4 évet várhatunk a kurdisztáni termelés felfutására.
Évekre jegelhetik az ügyet
A Molnak még szakítás esetén sem érdemes nyomott áron gyorsan eladnia az INA pakettet. A jelenlegi magas olajárak és a nyomott finomítói marginok mellett az INA eredménye kulcsfontosságú a csoportnak. Más szóval, az eladással érdemes megvárni a Mol kurdisztáni mezőinek termőre fordulását vagy a finomítói környezet javulását.
Egyelőre kulcskérdés az INA eredményének konszolidálása. Amit jelenleg az irányítási jogok biztosítanak. Érdekes alku lehetőség, hogy a menedzsmentjogok feladásáért az 50 százalék fölé kerülést válassza a Mol.
Technikailag hiába erős a papír
A negatív forgatókönyvek árazása nyomán technikai szempontból már a Mol vétel került napirendre. Mégsem feltétlen érdemes nagyban zsákolni a magyar olajpapírt.
Észre kell venni, hogy a lehetséges legjobb Mol-INA forgatókönyvvel is visszalépnénk az időben. Igaz, csak két évet. A Szurgutnyeftyegáz Mol pakettjének visszavásárlásakor, az akkori 23 ezer forint körüli árfolyamszinteken kezdett láthatóvá válni, hogy nincs növekedési sztori a Molban. És ma, a 15 ezer forint közeli kurzusnál sem lehet mást mondani. A kitermelési üzletág leghamarabb 3-4 év múlva lehet izgalmas, azt meg végképp csak találgatni lehet, hogy a finomítói környezet mikor mutat jelentős javulást
