Bevallom őszintén, nem akarok azzal foglalkozni, hogy vajon merre megy majd az árfolyam, hiszen nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye. Nem igazán akarom azt megfejteni, hogy lesz-e dead cat bounce, felmegy-e esetleg 50 dollár esés után 8-at. Ráadásul, mivel ilyen úton van túl a termék, extrém benne a kockázat, simán mozoghat egy nap akár több százalékot is, amit elég nehéz kezelni. Azt sem igazán fogjuk érinteni, hogy kinek hol éri meg a kitermelés, és melyik államnak milyen költségvetési kiigazításokat kell annak érdekében tenni, hogy az egyensúlyban maradjon.
Másra fogunk fókuszálni, mégpedig arra, hogy mi ennek a hatása a gazdaság más részén.
A Deutsche Bank egy korábbi elemzése szerint hüvelykujj-szabályként az USA-ban a következőt lehet alkalmazni: 10 dolláros olajár-emelkedés nagyjából azt eredményezi, hogy a kiskereskedelmi benzinárak 25 centtel emelkednek. A 10 dolláros olajár-emelkedés ennek folytán 25 milliárd dollárral terheli meg a háztartások energiakiadásait. Mivel pedig, amit energiára költ lakosság, azt máshonnan kell elvonnia, egy 10 dolláros olajár-emelkedés 0,2%-kal csökkenti a gazdasági növekedést, azaz a GDP-t.
Feltűnhet, hogy végig emelkedésről volt szó. Ez azért történt így, mert ez az elemzés még akkor készült, amikor az áremelkedéstől féltek, de persze lefelé a matematika ugyanúgy működik.
Most viszont más a helyzet, most az eséstől kell és lehet félni. De miért is?
Az egyik nagyon fontos szelete a piacoknak, ahonnan már többen várják az esést, vagy a trendfordítót, pedig nem más, mint a magasabb kockázatú, több esetben bóvli besorolású vállalati kötvények.
Az elmúlt években a benchmarkként használt vállalati kötvény indexekben az energetikai cégek részaránya jelentősen növekedett. Például, ahogy az az ábrán is látható, a Barclays U.S. Corporate High Yield Bond index, azaz a Barclays amerikai vállalati kötvény indexében már 15,4% a súlya az energetikai cégeknek, míg ez 2005-ben mindössze 4,6% volt.
Ennek megfelelően az energetika a második legnagyobb súlyú összetevő a telekommunikáció után, amely 18%-ot hasít ki magának a vállalati kötvény univerzumból. Ennek az is az oka, hogy a napi kitermelés abszolút csúcson van, egyre innovatívabb technikákat alkalmaznak a vállalatok, és ahhoz, hogy ez megvalósuljon, rendkívül sok befektetést kellett eszközölni.. Az energetikai szektor amúgy is az egyik leginkább befektetésére szoruló része a gazdaságnak. A sok invesztálást pedig kötvények kibocsátásával finanszírozzák és finanszírozták, lévén, hogy az USA-ban ez a piac közel olyan fejlett, ha nem fejlettebb, mint a banki hitelezés.
Ha azonban a vállalatok cash flow-termelő képessége romlik, vagy a befektetők azt gondolják, hogy romlani fog, az egyértelműen elvezet oda, hogy ezeket a kötvényeket alul fogják súlyozni a portfóliókban, hiszen az egyik legfontosabb kockázati tényező növekszik meg, méghozzá az, hogy a cég ki tudja-e majd fizetni a hitelezőit, és innen már csak egy lépés az, hogy nem gondolják-e ezt majd a többi szektorról is, vagy egész egyszerűen alulsúlyozzák az egész vállalati kötvény-szegmenst ?
A helyzet persze még nem ennyire veszélyes, de nem is kell, hogy az legyen, elég, ha csak sokan azt gondolják, hogy majd az lesz, és már ez a gondolat is tömeges eladásokat valósíthat meg.
Ha megnézzük a fent említett index árfolyamát, akkor még igazán nagy gond nem tapasztalható, igaz, ebben az évben nem mutatott fel pluszt, de ez abból a szempontból nem nagy gond, hogy az elmúlt években hatalmas nyereséget lehetett elkönyvelni ebben az eszközosztályban.
A következő lényeges impulzus a vállalati eredményekről és ezen keresztül az S&P 500 eredményessége felől várható.
Mivel a bevételek alacsonyak lehetnek az energetikai szektorban a hatalmas áresésnek köszönhetően, ez jelentősen módosíthatja az aggregált index, azaz az S&P 500 eredményét, és így a piaci hangulatot is.
A következő ábrán az amerikai olajszektor eredményvárakozása látható. A narancssárga vonal az ez évi eredmény előrejelzés, havi bontásban. Ez az év eleji 50 dolláros szintről körülbelül 45 dollárig süllyedt. Ha megnézzük a következő évi számokat amit a a türkiz vonal jelöl, akkor szembetűnik, hogy 52 dollárról 45 alá esett, a 2016-os eredmények (zöld vonal) pedig 55-ről 50 dollár alá. Ez szinte mindenhol 10%-os eredménycsökkenést jelez.
Mindez azért nagyon fontos, mert az egyik fő ok, ami miatt az amerikai piacok jelentős emelkedést mutattak, az a 2008 után megvalósult hihetetlen profitbővülés, melynek eredményeképpen jelenleg a profitmarzsok 10% felettiek. Amennyiben ebben a számban szignifikáns változás történne, a piacok is esésnek indulnának, és az energetikai szektornak elég nagy a súlya ahhoz, hogy elindítson egy ilyen lavinát.
Végső konklúzióként azt lehet levonni, hogy bár örvendetes, hogy az ember kevesebbért tankol a benzinkútnál, esetleg a megspórolt havi 50 dollárból mást is tud venni, az mégis fontosabb, hogy az olaj esésének ennél sokkal súlyosabb hatása is lehet a gazdaságra.
Egy esetleges vállalati kötvénypiaci lejtmenet, esetleg összeomló beruházások, amelyek a GDP szerves részei, nagyobb kárt tudnak annál okozni, mint amennyit az az öröm szerez, ha vásárolunk valami extrát az adott hónapban, megmaradt 10 ezer forintunkért.
Félreértés ne essék, nem a 150-200 dolláros olajár mellett kampányolok, hanem csak azt szerettem volna bemutatni, hogy mindennek több oldala van, és mindent figyelemmel kell kísérni.
