Samantha Smith, a WWF nemzetközi éghajlatváltozás és energia munkacsoportjának vezetője szerint a tárgyalópartnereknek három fő kérdésre kell fókuszálniuk. Jelentősen csökkenteni kell a kibocsátásokat az elkövetkező 5 évben, biztosítani kell, hogy az azt következő időszak kibocsátás-csökkentési vállalásai a tudományos tényekre épüljenek és igazságosak legyenek, és végül, el kell érni, hogy a szegényebb közösségek is megkapják a megfelelő segítséget ahhoz, hogy fel tudjanak készülni az éghajlatváltozás jövőbeni hatásaira.
Az elkövetkező öt évben (2015-2020) szükséges kibocsátás-csökkentési lépések
„Egyértelmű, hogy hiába sikerül megkötni a globális éghajlatváltozási egyezményt, ha a kibocsátások az elkövetkező öt évben emelkedni fognak, azaz mielőtt a megállapodás életbe lép. Márpedig a jelenlegi trend ezt vetíti előre, hacsak nem hozunk azonnali intézkedéseket.” – mondta Smith, aki idézett a Nemzetközi Energia Ügynökség jelentéséből is, miszerint az energiához köthető kibocsátások tavaly – 40 év után először – stagnáltak, mely a zöldebb energiapolitika közvetlen következménye.
„A megújuló energiákkal és az engeriahatékonysággal kapcsolatos technológiák folyamatosan fejlődnek, és egyre megfizethetőbbé válnak, a piac pedig sokkal gyorsabban felszívja őket, mint ahogy azt az előrejelzések mutatták. Tudjuk, hogy a különféle politikai ösztönzők – melyek azt célozzák, hogy ezt a folyamatot gyorsítsuk – valóban működnek, csökkentik a kibocsátásokat és olyan egyéb hasznokkal is járnak, mint a tisztább levegő, vagy az új munkahelyek létrehozása. Ezek mind olyan intézkedések, melyekkel a kormányok azonnal élhetnek.” – tette hozzá.
A bonni tárgyalás résztvevői több egyeztetésen is részt vesznek majd, hogy megtárgyalják ezeket a kérdéseket. Ami most a legfontosabb, hogy a problémák ismételt átbeszélése helyett konkrét javaslatok szülessenek illetve, a tárgyalópartnerek előkészítsék a decemberi párizsi döntést.
A 2020 után szükséges lépések
„A tudomány állása szerint a kibocsátásoknak 2020 előtt kell tetőzniük, utána pedig erőteljesen csökkenniük. Ennek megfelelően az új éghajlatváltozási megállapodásnak a 2020 utáni évtizedre vonatkozó szükséges lépéseket is tartalmaznia kell, hogy a megfelelő utat tudjuk követni, méltányosan elosztva a terheket.” – mondta Smith.
A WWF az alábbiakat szeretné viszontlátni az egyezmény tervezetében, melyen Bonnban jelenleg dolgoznak:
– Egy olyan mechanizmust, amely biztosítja a folyamatos ellenőrzést és a felgyorsítja éghajlatváltozáshoz köthető intézkedéseket, összhangban a tudomány állásával,
– A megfelelő források azonnali hozzárendelése az éghajlatváltozáshoz köthető intézkedésekhez, ami egyrészt biztosítja a kibocsátások csökkentését, másrészt pedig segítséget nyújt a fejlődő országok alkalmazkodásban,
– Nemzetközi cél kitűzését az alkalmazkodásban és egy erős, működő mechanizmust a károk és veszteségek kezelésére, valamint
– Annak a felismerését, hogy a földhasználathoz köthető, valamint az erdőgazdálkodásból származó kibocsátások kritikusak.
Nehéz kérdések, melyekkel már most foglalkozni kell
A koppenhágai klímacsúcs egyik fontos tapasztalata az volt, hogy a nehéz kérdéseket és a hozzájuk kapcsolódó döntéseket nem szabad a végére hagyni.
„A tárgyalópartnereknek nem szabad elnapolniuk a nehéz döntéseket. Egy világos folyamatban kell megállapodniuk arról, hogy hogyan kezelik az olyan érzékeny témákat, mint a méltányosság, a károk és veszteségek, a finanszírozás és az új megállapodás jogi formája. Ezeknek az egyeztetéseknek már a tartalmat érintően is meg kell kezdődniük Bonnban, amilyen korán csak lehet.” – mondta Smith.
Korábban Genfben már láthattuk, hogy a szokásostól eltérően a tárgyalóknak sikerült megállapodniuk egy egyezmény tervezetében. „Ezen az úton kell tovább haladnunk annak érdekében, hogy a vezetők egy ambiciózus, tudományos alapokon nyugvó és igazságos egyezményben állapodjanak meg idén Párizsban.” – tette hozzá.
