Mindenki erről beszél. A Virgin főtulajdonosa például elfogadja fizetségül – no nem az angol mobilszámlák kifizetésére -, hanem a Virgin Galactic cég űrutazására. A kínai Baidu – az egyik legnagyobb keresőportál és netáruház a távol-keleti országban – annyira támogatja, hogy a washingtoni kongresszusban már meghallgatást tartottak. Még Ben Bernanke, Fed-elnök is szóba hozta szenátoroknak írt levelében, hogy „talán hosszútávú ígéret, különösen, ha az innováció egy gyorsabb, biztonságosabb és hatékonyabb fizetési rendszert hoz létre.”
Ebben időszakban pedig az égben jár a bitcoin árfolyama. Egy éve néhány dollárba került, manapság 800-ba és napi mozgása 100 dollárt is elérhet. ( A magyar kereskedői oldal 160 000 Ft-on tartja). Talán úgy hangzik, mint az 1999-es dot.com őrület? Igen, mert valójában az. A Penny Stocks újságírója például ezt írja: „Pár hónap múlva nem fogunk hallani róla. Ugyanúgy jár, mint Paris Hilton. Az emberek továbblépnek más érdekességekre.”
Menekülés a befektetőknek?
Azonban az nem mondható, hogy nincsenek hívei az új fizetőeszköznek. A bitcoin korai sikere annak eredménye, hogy dühös szabadelvű befektetők a dollár alternatíváját keresték, az arany digitális megfelelőjét, ha a mostani világrend esetleg véget érne (vagy úgy alakulnának a körülmények, mintha egy Keanu Reeves film elevenedne meg).
Úgy látszik azonban, hogy nincs kapcsolat a nagy befektetés – vagy nagy spekuláció – elmélete és az új pénzeszköz általános elfogadása között.
A Bitcoin rövid és hosszútávon ugyanolyan jó befektetés lehet, mint más ritka és ezért értékes eszköz. Hasonló a boltokban kapott matricákhoz vagy egy Picasso képhez. Azért érték, mert meghatározott mennyiségben áll rendelkezésre. Azonban a bitcoin hívek abban reménykednek, hogy nemcsak gyűjthető lenne, mint például az arany. Arra aspirálnak, hogy egy általános elektronikus pénzeszköz legyen. Ez éppenhogy, aligha sikerülhet.
Miért?
Kezdjük a bitcoin értékelésével, illetve annak volatilitásával (kilengéseivel): Ugyan melyik kereskedő fogadhat el egy olyan pénzt, amelynek értéke szélsebesen változik napon belül is?
Amilyen boldogan elfogadja valaki fizetésképpen, ugyanolyan gyorsan váltja át valódi pénzre, leginkább dollárra. Emiatt a bitcoin aligha nevezhető fizetőeszköznek. Egyes kereskedők csak reklámértéke miatt fogadják el.
A másik kérdés a pénzteremtés határa. A bitcoint számítógépek „bányásszák” digitálisan egy algoritmus alapján.(Nem lesz egyedül az olvasó, ha ezt kimeredt szemmel olvassa). Ez az algoritmus a bitcoin számát 21 millió darabban korlátozza.
Nincs szabályozás a piacon
A bitcoin mögött nem áll egy központi bank. Senki sem tudja, hogy valójában kik állítják elő és ezt senki nem ellenőrzi. Ez a sokak által feltételezett előny. Ezért ezt a „pénzeszközt” gyakran a tiltott eladásokhoz kötik. A bitcoint név nélkül át lehet ruházni, bankok és bankköltségek nélkül. Ha azonban (- és ez egy nagy „ha” – ) a tranzakció mégsem működik gond nélkül, nincs olyan elszámolóház, ahol panaszkodhatunk.
Nyitott kérdés, hogy a hatóság szabályozza-e valaha a bitcoint. Nehezen elképzelhető, hogy a megengednek-e egy szabályozatlan másodpiacot, ahol papák és mamák, özvegyek és árvák vagy más magánszemélyek bármilyen csalás áldozataivá váljanak. Éppen az ad okot gyanakvásra, hogy a kínai kormány a bitcoint látszólag felkarolta a jelen korai szakaszában. Ennek oka azonban világgazdasági: a digitális pénz alááshatja a dollárt, mint a világ tartalékvalutájának státuszát. A virtuális pénz azon az úton halad, hogy a világ első milliárd dolláros belső érték nélküli pénz formájú eszköze legyen.
És mi történik akkor, ha más alternatív pénzek is megjelennek? Máris egy tucat hasonló pénzt próbálnak a bitcoin konkurenciájaként látni. El lehet képzelni egy olyan pénzügyi rendszert, ahol sokféle pénz tranzakciói milliárd számban elkülönült szabályok szerint valósul meg? Ez lehetetlen.
Valósággá válhat az ötlet?
Minden nagy ötlet eredetileg őrültségnek hangzik – mondják a hívek. Azonban nem minden őrült ötlet válik nagy valósággá – válaszolják a kételkedők.
Valójában a bitcoin legnagyobb reménye csupán egy másodlagos aranyszerep lehet. Warren Buffet írta egykor: „Az aranyat Afrikában vagy máshol kiássák a földből. Aztán felolvasztjuk, és máshol készítünk neki egy lyukat (széfet), amelyikben elrejtjük és fizetjük az őrző embereket. Semmilyen haszon nincs rajta. Bárki a Marsról nézve erősen vakarná a fejét.”
Én azonban még ebben sem hiszek. Mint minden trendi dolognak, ennek is lehetnek hívei. De a szabályozásnélküliségnek hamarosan leáldozik. Az aranynak pedig mindig lesz belső értéke. Legalább annyi, amennyi a bányászat önköltsége.
