A két területen, Dél- és Nyugat-Ausztráliában kutató csapat az eukaliptusz fák levelein, ágain, fakérgein, az avaron és 
a termőtalajon fedeztek fel röntgensugárral aranyat. Az eukaliptusz fák 10 méternél magasabbra nőhetnek, kiterjedt gyökérrendszerrel rendelkeznek, amelyek némelyike 40 méter mélyre is leér. Aranynyomokat már korábban is felfedeztek a növényeken, ám eddig még nem sikerült megállapítani, hogy azok hogyan kerültek oda, azt feltételezték, hogy egyszerűen csak a szél fújta oda azokat. Az ausztrál kutatók most arra a következtetésre jutottak, hogy az arany azáltal kerülhetett az eukaliptusz fákkal kapcsolatba, hogy az utóbbiak gyökerei a száraz területeken, az aranyban gazdag zónákat áttörve keresik a vizet, s azzal együtt nemesfémdarabokat nyelnek el, amelyek aztán a fák ágain, levelein, fakérgein kicsapódnak. Mennyiségük azonban elenyésző. Tonnánként csak század- vagy ezredgrammnyi arany található, a legtöbb a leveleken.
Ráadásul a sárga nemesfém mérgezően hat az eukaliptusz fákra, így ennek ipari mértékű hasznosítása a környezetvédők heves ellenállását is kiválthatja. (Állítólag Ghánában a kakaó jobban nő a nagyobb aranytartalmú talajon, kimutatja hol van arany a földben.) A World Gold Council adatai szerint a civilizáció kezdete óta több mint 174 ezer tonna aranyat termeltek ki, s az US Geological Survey 2011-es becslése szerint még 51 ezer tonna arany lehet még a földben. A kitermelt arany mintegy 60 százalékából készítenek ékszert, de a sárga nemesfém ugyancsak lényeges összetevője az elektronikai eszközöknek, valamint a gyógyászati technológiának, köztük a rákkezelésnek.
