A tőzsdei rali olyan, mint egy dokumentarista fikciós film. Minden igazinak tűnik benne, mégis kitaláció. Hiába tőzsdei jelenség, mégsem vezethetjük le tisztán piaci alapon. A ralik nem is annyira elemzőt igényelnek, sokkal inkább gurut, vagy legalább egy higgadt tőzsdepszichológust.
Itt van mindjárt a Mikulás rali, amely egy fatális félreértésen alapul. Odáig hagyján, hogy már a régi öregek is megfigyelték, hogy az év utolsó hetében, hajlamos a felhúzásra a piac. (A legenda az 1956-os esztendőre vezethető vissza, amikor a negyedik negyedévben a részvény indexek az egész éves teljesítmény közel 50 százalékát hozták.) Ez a várakozás terelődött át aztán az egyre korábbi vételek nyomán az év utolsó hetéről a Karácsonyt megelőző időszakra, felöltve a tengerentúlon akkor érkező Télapó jelmezét.
Nos, a szakállas vénembert az óceánon átkelve már Mikulásként köszöntötték. Így tolódott automatikusan újabb bő két héttel korábbra a rali súlypontja. Ráadásul mostanában már november végén kitör az „év végi” őrület, amit megszokásból Mikulás ralinak hívunk, aminek éppúgy nincs köze az év végéhez, ahogy a Mikuláshoz sem.
És ha nincs osztalék, akkor mi van…
Egészen más forrásból táplálkozik a „nyuszi rali”, melynek mélyebb lelki okai az európai osztalékfizetési szokásrendben keresendőek. Nevezetesen az április végi, május eleji szelvényvágás és az évi egyszeri kifizetés eredménye a húsvéti nekibuzdulás. Aminek a direkt megfelelőjét hiába keresnénk a tengerentúlon, hiszen az óceán túlpartján a negyedévenkénti szelvényvágás sem ritka.
Nálunk a nyuszit korábban jobbára a Magyar Telekom ugrasztotta ki a bokorból. Ez annyira jól modellezhető, előre várható parkett esemény volt, hogy nem csak az irányokat, de a mértéket is jó előre becsülhettük. A válságadók bevezetése előtti esztendőkben a Magyar Telekom 74 forintos, általában április végén esedékes osztalékához szinte órát lehetett igazítani. Rendesen már év elején megindultak a találgatások: vajon mikor startol az osztalék rali? Ha a rali kialakult, s nem jön közbe zavaró nemzetközi esemény, akkor az osztalékvágást megelőző hetekben legalább az osztalék mértékével emelkedett az árfolyam, míg a szelvényvágást követő napon drámai kiárazódás történt, szintén nagyjából az osztalék mértékének megfelelően.
Az egyetlen hazai osztalékpapírnak azonban időközben elolvadt az osztaléka, nyuszi ralit erre most aligha építhettünk.
Vegyük észre, hogy ebben az évben a nemzetközi hangulat sem kedvezett a tőzsdei nyulaknak, hiszen az idei nyuszi ralinak már eleve nagyon magasra tette a lécet a Mikulás. A tavalyi év végén ugyanis csúcsra futottak a vezető tőzsdeindexek. Innen azért elég nehéz tovább építkezni. Az idei év eleje inkább csak látszólagos mozgásokat hozott.
Mire szárnyra kaphattak volna a tőzsdék, kiéleződött az ukrán válság. A tengerentúlon kevéssé, ideát annál jobban éreztetve a hatását. Azt mondhatjuk, hogy Európában idén a tőzsdei nyuszit elvitte az orosz medve.

