Ma már nem szabad egyetlen vállalatvezetőnek sem azon gondolkodnia, hogy a vállalatának agilisan kellene-e működnie. „A szervezetfejlesztési kutatásaink során felfedeztük, hogy mindig valami sokk váltja ki a szervezetekben a változást. Napjainkban folyamatos technológiai sokk a jellemző, amelyhez alkalmazkodniuk kell a vállalatoknak” – mondta Sárváry Miklós, a Columbia Egyetem professzora, az edUcate partnere.
Az egyre gyorsabb piaci és technológiai változásokra való válaszadásra nyújt megoldást az agilis működés, amely rugalmas hozzáállást követel a szervezetektől és a bennük dolgozó emberektől egyaránt. Egy szervezet nem lehet egyfolytában „sokkban”, ezért alkalmazkodnia kell. Az agilis működés ereje abban rejlik, hogy a szervezet magáévá teszi a változást, ami természetes része az üzleti folyamatoknak.
„Az agilis működés alappillére a folyamatos kísérletezés, ahhoz, hogy ne tegyük tönkre a szervezetet, házon belül, izoláltan kell kísérleteket véghezvinni és azt a megoldást bevezetni, amely a pilot projekt során jól teljesített” – hívja fel a figyelmet Sárváry Miklós. Minél többször történik meg ez a folyamat, annál jobban fog a szervezet reagálni a változásra.
“Mint minden új működési modellnél, az agilis transzformáció során is vannak olyan tipikus hibák, amelyekbe belesétálnak a vállalatok” – tette hozzá Nőthig Dániel, az edUcate társalapítója, senior agile coach-a, korábban a McKinsey & Company stratégiai tanácsadója. Tapasztalatai alapján azok a tipikus hibák, amit a vállalatok elkövetnek mind elkerülhetőek, ha a vezetőség megérti az agilitás valódi lényegét.
Az első a technológiai felkészületlenség. Hiába készül el egy projekt rekordidő alatt, ha azt nem lehet implementálni, mert technológiai oldalról nincs felkészülve a vállalat. A stratégia hiánya hasonlóan visszatartó erő szokott lenni. Ha nincs pontosan mérhető cél megfogalmazva, akkor az soha nem fog megvalósulni, ami a vezetőség fejében van. A transzparencia hiánya okozhatja, hogy a szervezet tagjai nem értik, mi milyen céllal, igény alapján történik, ezért a végtelenségig nyúlik a tervezés és nem történik konkrét megvalósítás vagy éppen félresikerül a megoldás. A negyedik és talán a legfontosabb, hogy ne essünk a ceremóniák csapdájába. Nem a ceremóniák tesznek egy vállalatot agilissá, az csak a felszín. A mögötte rejlő gondolkodásmód és vállalati kultúra tesz valóban agilissá egy szervezetet.
Nőthig Dániel viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy az agilis működés annyira hatékony, mint a leglassabb azt támogató elem. Emiatt az agilis működésről kizárólag rendszer szinten érdemes gondolkodni, ha igazán jelentős változást akarunk elérni vele.
