Össze kell fogni
Az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség elnöke, Ábrahám László épp ezért az elkövetkező időszak legfontosabb teendőjének azt látja, hogy az általános- és középiskolákban országosan megvalósulhasson egy olyan program, amely gyakorlatiasan, közvetlen módon, érdekesen és figyelemfelkeltően nyújt betekintést a diákok számára a mérnökszakma világába. Hozzátette, ehhez szoros együttműködésre van szükség a vállalkozói, illetve a közszféra között, hogy valóban célt érjenek az erőfeszítések.
Tanulj a tőzsdén kereskedni 21 nap alatt! Kérd az INGYENES videóidat még ma! (A kereskedés kockázatos.) (x)
Ábrahám László szerint sokan, sokféle programot hirdettek, illetve valósítanak meg a természet- és műszaki tudományok népszerűsítése, a mérnöki pálya megismertetése érdekében. Azonban ezek a kezdeményezések gyakran nem érnek el szélesebb kört, a hatások nem erősítik egymást, és az eredmények, tapasztalatok a többség számára „rejtve maradnak”. Ezen muszáj változtatni, és akár állami, kormányzati támogatás bevonásával egységesíteni, országos szintre emelni a mérnök szakma iránti érdeklődés növelését.
„Azt gondolom, hogy a problémát, a szakemberhiányt mindent érintett fél felismerte, és tényként kezeli. A folyamat pozitív irányú megfordítására is indultak kisebb-nagyobb sikert hozó programok. Eljött az idő, hogy ezt még magasabb szintre emeljük, szélesebb körű összefogással hatékonyabbá, eredményesebbé váljunk ezen a téren” – hangsúlyozta Ábrahám László.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
„Nem kérdés, hogy 3-5 éven belül meg kell triplázni a mérnökhallgatók számát a hazai felsőoktatásban, hogy Magyarország továbbra is vonzó célpontja legyen a tudásalapú gazdasági befektetéseknek. Márpedig ezek megfelelő számú és képzettségű műszaki szakembergárda nélkül elképzelhetetlenek” – tette hozzá.
Állambácsi beszáll?
Az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség elnöke szerint az állami, kormányzati szerepvállalás azért is lenne hasznos a mérnöki pálya népszerűsítésében, mert annak köszönhetően az iskolák is jobban bevonhatóak lennének a szakmai programokba. Jelenleg ugyanis komoly kihívást jelent a piaci szereplők számára a tanintézményekkel való kapcsolatfelvétel, együttműködés.
Ennek oka részben az iskolák, a tanárok túlterheltségéből fakad, illetve abból, hogy számos megkeresést kapnak, és nehezen igazodnak el a különböző programlehetőségek közt, sokszor kényszerként tekintenek rájuk.
Egy egységesebb, minden résztvevő által támogatott együttműködés és a felek érdekeit figyelembe vevő ösztönző rendszer kidolgozása lehetne a megoldás. Olyan, ami mérhető módon, a szakma közös céljait támogatva segíti a szemléletformálást, a tudásmegosztást és ezzel párhuzamosan a következő mérnöknemzedék kinevelését.
