Az elmúlt 30 évben a személyes jövedelmek között világszerte egyre nagyobb eltérés volt megfigyelhető, miközben az egy főre jutó GDP emelkedett – írják az OECD kutatói. A jövedelmi egyenlőtlenségek terén azonban nem beszélhetünk töretlen trendről. A tanulmány 1820-tól vizsgálta a jólét különböző lehetséges mutatóit, és arra jutott, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség a legtöbb nyugati országban lecsökkent a 19. század végére, majd az 1970-es években újra emelkedésnek indult.

A legnagyobb veszély

A szerzők ráadásul igen drámainak látják a helyzetet, mivel megállapítják, hogy a jövedelmi egyenlőtlensége rendkívüli növekedése az elmúlt 200 év legszembetűnőbb és legveszélyesebb jelensége.

Miközben a várható élettartam 1880 és 2000 között kevesebb mint 30 évről 70 évre emelkedett, a jövedelmi egyenlőtlenség szinte mindenhol nőtt. Kivételt képez Japán, ahol az 1950-es évek óta alacsony az egyenlőtlenség szintje, illetve Dél-Afrika.

A vezérek uralma

Az Egyesült Államokban 2013-ban a legfontosabb vállalatok vezérigazgatói átlagosan 296-szor többet kerestek, mint a „hétköznapi” dolgozók – írja a CNBC az Economic Policy Institute kutatása alapján. Továbbá szeptemberben a CNBC/Burson-Marsteller kutatás kimutatta, hogy a világszerte megkérdezett 25 ezer ember 76 százaléka úgy gondolta, hogy a vezetők és az átlagos dolgozók közti bérkülönbségek folyamatosan nőnek.

Kiemelkedő változás figyelhető meg azonban Kínában, ahol drámai mértékben nőtt meg az egyenlőtlenséget mérő Gini-index 1980 és 2000 között. Kelet-Európában pedig a Szovjetunió szétesése hozta el a jövedelmi egyenlőtlenségek meredek emelkedésének időszakát.

Amitől jobban élünk

Mindenesetre számos pozitív változás is bekövetkezett az elmúlt évszázadokban. A lakosság például csupán 20 százaléka tudott olvasni 1820-ban, míg 2000-re ez az arány már elérte a 80 százalékot.

A tanulmány azt is kimutatta, hogy a kétkezi munkások bére (inflációval korrigálva) közel nyolcszorosára nőtt világszerte 1820 óta, miközben az egy főre jutó GDP megtízszereződött. Régiós összevetésben a legjobban Nyugat-Európa, Észak-Amerika, Ausztrália, a Közel-Kelet és Észak-Afrika teljesített, míg Afrika Szaharától délre eső része minden szempontból kivételnek számít, ugyanis ez a terület jóval kevésbé profitált a 200 éves globális fejlődésből.

Mindemellett a nemek közti egyenlőség is sokat javult az elmúlt évtizedekben. A tanulmány szerint bár 1960 óta számos országban komoly fejlődéseknek lehettünk szemtanúi, a javulás tekintetében számottevő különbségek vannak az egyes régiók között. A nyugati világ (például Európa és Észak-Amerika) rendkívül jól teljesített, de fontos, hogy még itt sem valósult meg a teljes egyenlőség. Eközben a legkisebb haladás a Közel-Keleten, Észak-Afrikában, illetve Dél- és Délkelet-Ázsiában volt megfigyelhető.

Összességében elmondható tehát, hogy az OECD történelmi távlatban is kimutatta azt, amire idén egyre nagyobb figyelem hárul. Vagyis, hogy a világ kitűzheti célként a gazdasági növekedés ismételt, válság utáni fellendítését, de ha ez nem úgy valósul meg, hogy egyre többen részesednek a fejlődésből, akkor nagyon rövid időn belül hatalmas strukturális akadályba ütközik majd a globális gazdaság.