Na ez a hétvége sem mutat az ukrán konfliktus rendezése felé. És a német kancellár mai lettországi látogatásától sem várhatunk áttörést. Így továbbra is az áll a fókuszban, hogy a gazdasági aktivitást és a vállalati eredményeket hogyan befolyásolja majd az elhúzódó, sőt, esetleg eszkalálódó feszültség.
Csöndben címkéznek
Olcsó szellemeskedésben és egyéni stratégiákban, persze, nincs hiány. Igazán elmés volt a litván külügyminiszter reagálása a magyar miniszterelnök véleményére, hogy az oroszok elleni szankciókkal lábon lőttük magunkat. Linkevicius szerint jobb ma egy láblövés, mint holnap egy főbelövés.
Mindeközben Belgiumban már szépen szárba szökkent a körtekampány. Ők ugyanis kiszámolták, hogy ha minden belga minden héten megeszik egy plusz körtét, akkor már ki is húzták a szankciók méregfogát.
Nagyobb hírverés nélkül, mondhatni egészen csendesen folynak a szerbiai és boszniai átcsomagolások, melyekkel a többieknél gyorsabban reagáló, vagy ha úgy jobban tetszik az élelmesebb európai cégek igyekeznek kijátszani az Oroszország elleni szankciókat.
Nem könnyű egy céget átcuccolni
Nem olyan egyszerű az európai gazdaság átállása a „szankció üzemmódra”. Észre kell venni, hogy az állóeszköz állomány nehezen mobilizálható, hogy a megbízható munkaerő sem költöztethető, s hogy devizaproblémák is adódhatnak, ha a vállalatok szankciómentes övezetbe indulnának – mondta Kiss Mónika, az Equilor senior elemzője.
A piac láthatóan megpróbálja elválasztani a verbális fenyegetéseket a valódi szankcióktól – folytatta. Erre utal, hogy miközben Moszkva az autóimport korlátozásával fenyegetőzik, az európai tőzsdéken szépen plusszolnak az autóipari részvények.
Ha egyszer tényleg alkalmazkodni kezdenek…
Azt lehet mondani, hogy az európai vállalatok egyelőre kivárnak, még nem döntöttek arról, hogy miként védjék ki az esetlegesen elhúzódó szankciókat. Vagyis egyelőre nem beszélhetünk alkalmazkodásról. Sokkal inkább azt tapasztaljuk, hogy a konfliktus rendezésében reménykedik a piac.
Más kérdés, hogy ha valóban beindul a cégek „alkalmazkodása”, akkor az a tőkeáramlásban is feltűnő jelenség lenne. És joggal feltételezhetjük, hogy egy ilyen eseménysornak a politikai visszacsatolása sem maradna el. Azt ugyanis aligha akarhatják az európai politikusok, hogy a kapitalizmusból csak a tőkések maradjanak az öreg kontinensen.
