A korábbi kormányrendelet 2013 elejétől múlt év végéig szabályozta a forgalomból kivont járművek bontását. Az alapvető előírások az új jogszabályban is változatlanok maradtak, de néhány kimaradt, illetve újak is kerültek bele.
Új fogalmak
Három új fogalommal nyit a rendelet. A bontás a kocsi alkatrészekre történő szétszedését, a kibontott alkatrészek újrahasznosításra való előkészítését, majd a maradék aprítását jelenti.
A kocsit csak „szárazra fektetett” állapotban lehet szétbontani, vagyis előbb el kell távolítani belőle a veszélyes hulladékokat. A harmadik új fogalom a visszanyerés, amely a kibontott alkatrész eredeti – vagy pedig egyéb – célra való ismételt felhasználását jelenti.
Hasznosítani kell
A hasznosítás mértékét például változatlanul hagyta az új rendelet, a hulladékká vált járműveknél az újrahasználatra előkészítésének és a hasznosításnak együttesen el kell érnie a 95 százalékot. Az újrahasználatra előkészítés, az újrafeldolgozás és a hasznosítás együttes aránya pedig nem lehet kisebb 85 százaléknál. Az arányszámokat az összes hulladékká vált jármű tömegéhez kell mérni.
Mi legyen a kibontott alkatrészekkel?
Újak a rendeletben a kibontott alkatrészekre vonatkozó előírások. Így minden kibontott és eladásra előkészített alkatrészről külön, naprakész nyilvántartást kell vezetni. Ebben rögzíteni kell, hogy melyik – bontásra átvett – járműből származik az alkatrész. Ehhez a bontási átvételi igazolás számát kell megadni.
A bontónak ezt követően garantálnia kell azt, hogy a bontott alkatrész – beépítve – alkalmas a közúti közlekedésre, illetve meg kell adni – amennyiben van adat rá – az alkatrész korát is. Végezetül azt kell rögzíteni a nyilvántartásba, hogy a kibontott, és megfelelő alkatrészt mikor adta el a bontó cég.
