Sokan úgy tartják, elfáradtak a nemesfémek. Az arany és az ezüst is elég szépen emelkedett az elmúlt hetekben. Ideje lehet tehát egy korrekciónak. Az ezüst azért is érdekes, mert egy technikai alakzat lefelé mutat, míg az átlagosnál rosszabb arany/ezüst árarány a haloványabb nemesfém alulértékeltségét mutatja. Nem lehet véletlen, hogy szerdán hosszú órákra bemerevedett a kurzus a 23 dolláros szinten.
Lefelé kandikál a kurzus a fej-váll alakzatból
Az elmúlt hetek emelkedését több tényező is támogatta – mondta Horváth Ákos, az Equilor elemzője, kiemelve a feltörekvő piaci hisztériát, a szíriai háborús készülődést, továbbá az ezüstpiacon kiépült spekulatív long és short pozíciók arányát, melyek arra utalnak, mintha megszakadt volna a korábbi eladói hullám.
Arra is számítani lehet – folytatta -, hogy ha a Fed a jövő héten visszametszi a QE programot, akkor az szintén gyengítené a nemesfémeket. Ehhez jön még a charton kirajzolódott fej-váll technikai alakzat, ami arra utalhat, hogy lefelé mozdul a kurzus. Nem árt azért az óvatosság, mert a fej-váll alakzatot a stopvadászok is kedvelik. Ilyenkor előfordul, hogy csak leszúr az árfolyam, s miután a remegő kezű befektetőket kilökték a pozíciójukból, újból felfelé tornásszák a kurzust.
Most az átlagosnál alulértékeltebb a nemesfém
Ha nemesfémben gondolkodnék, akkor inkább ezüstöt vennék, mint aranyat – mondta Hont András, a Solar Capital kereskedője. Hozzátéve: az ár historikusan gyenge, s az 59-es arany/ezüst árarány is azt mutatja, hogy az ezüst az átlagosnál (53,5) alulértékeltebb az aranyhoz képest. Szerinte a 19,50 dolláros támasz szint relatíve erős, vagyis ennek a környékén már lehet óvatosan gyűjtögetni az ezüstöt. Mivel számítani lehet arra, hogy az arany esetleg 1000 dollár alá is benéz a következő hónapokban, az ezüst árfolyama is nagyot zuhanhat. Úgy véli, 14-15 dolláros ezüstár közelében már egészen bátran bele lehet venni a haloványabb nemesfémbe.
Midász király legendája
Az ezüst néha lemarad az aranyhoz képest, máskor előrefut. Már a mesebeli Midász királyt is foglalkoztatta az arany/ezüst árarány problémája. Ő úgy vélte: 1 uncia arany 16 uncia ezüstöt ér. A középkori Európában 1:7 volt az értékarány, egyszerűen azért, mert a kontinensen kimerültek az aranybányák. Ezen a helyzeten csak Amerika felfedezése és az aztékok ezüstje változtatott, több hullámban visszaállítva az ókori arányokat. Az aranypénz, ezüstpénz historikus problémáját aztán felülírta az ipari korszak. Az ezüst egyre inkább ipari fémmé vált, s bár nem szűnt meg ékszer és kincs lenni, de kereslete a termelési ciklusokhoz idomult. A múlt század negyvenes éveiben már 1:100 arányban jegyezték az aranyat és az ezüstöt. A legőrültebb ezüst spekulációt azonban a XX. század hetvenes évei hozták el. Az évtized elején még unciánként 1,5 dolláros ár az ezüst lufi 1980-as kipukkanásakor 50 dollár magasságában járt. Ekkor az arany/ezüst árarány még Midász király koránál is kedvezőbb volt az ezüst szempontjából, hiszen 1:14 volt a mutató. Más kérdés, hogy a kilencvenes évek közepén már újra 1:100 volt az árarány. Az 1968 és napjaink közti időszakra egyébként nagyjából 53,5 adódik a historikus adatokból, mint átlagos arányszám.
