A személyeskedő hangok azonban nem takarhatják el azt a tényt, hogy a rendszerváltás után idestova negyed századdal a lakosság jelentős része él szegénységben, közülük sokan mélynyomorban. Számuk, miként az utóbbi hónapokban nyilvánosságra került statisztikák igazolják, enyhén szólva is stagnál, de egyes számítások szerint még növekszik is.
„Néha csodálkozom, hogyan vészeljük át a telet”
– Hogyan élünk itt a tanyasoron? – teszi fel a költői kérdést az ötvenhat éves asszony, aki lányával és unokájával él a Csongrád megyei kis település tanyasorán. – A lányom most szült, a férje „meglépett”. Nekem esztendők óta nincs munkám, jóllehet kereskedelmit végeztem. Itt a környéken égen-földön nincsen munka. Egy szerencsétlen válás miatt kerültem ebbe a helyzetbe. Az egyetlen dolog, hogy van két erős kezem, tavasztól őszig elmegyek napszámba, itthon is próbálkozom, most eperrel, ezen a környéken ez ritkaságnak számít. A tél azonban nehezebb. Néha csodálkozom, hogy vészeljük át a heteket, a hónapokat. Közmunka? Az jó lenne, de az igazság az, hogy nálam sokkal több, aki jobban rászorul…
Egyetlen társadalom tagjai, s politikusai sem szívesen beszélnek arról, hogy országukban jelentős rétegek élnek a létminimum alatt, arról sem, hogy sok törekvés ellenére sem javul a helyzet. A „szemérmes” hallgatás Magyarországon odáig ment, hogy a központi adatszolgáltatásért felelős állami hivatal – egyes értékelések szerint – vonakodott nyilvánosságra hozni a tervezett menetrendjének megfelelően a statisztikákat.
Magyarország ott van a szegény ötök között
A közelmúltban azonban napvilágra kerültek uniós összehasonlításban a szegénység terjedéséről szóló adatok. 2013-ban öt olyan tagállam volt az Európai Unióban, ahol a lakosságnak több mint harmadát fenyegette a szegénység. Bulgáriában 48 százalék, Romániában 40,4 százalék, Görögországban 35,7 százalék, Lettországban 35,1 százalék, Magyarországon 33,5 százalék volt ez az arány.
– Őszintén szólva, bennünket leginkább a saját sorsunk érdekel – mondja a Nyugat-Magyarországon, az osztrák határtól néhány kilométernyire élő kis falu lakosa. – Nem gondoltam, hogy ide jutunk. Korábban a közeli városban éltünk, volt jó munkánk. Mi is hibásak voltunk, hogy talán könnyebben vettük az életet. Elvesztettük az állásunk, feléltük a tartalékunkat, most egyik napról a másikra jutunk csak. A feleségem rokkant nyugdíjas. Ez a biztos bevétel. Engem most alkalmaztak az önkormányzatnál közmunkára. Ez segít. Hogy meddig tart? Az kérdőjeles. Mi jut a karácsonyi fazékba? Ne kérdezze, mi a saját sorsunkon tanultuk meg: aki szegény, az a legszegényebb.
Nem jó a kép, amelyet ebből a szempontból az Eurostat előzetes adatai is alátámasztanak Eszerint ugyanis 2013-ra százezerrel 3,3 millióra nőtt a szegénységben és kirekesztésben élők száma, és a magyarok harmadának havi hatvanötezer forint bevétele sincs. Az ő statisztikáik szerint az elmúlt öt évben folyamatosan nőtt a szegénység Magyarországon. A gazdasági krízis előtt 2,8 millióan éltek szegénységben.
Gyarapodott a legkiszolgáltatottabbak száma
Hány százaléka szegény a magyaroknak? Ez további kérdéseket vet fel. Például azt, lehet-e jelenleg egyáltalán biztos képet nyújtani arról, mennyi ember él honunkban? Ez nyilván nem egyszerű. A külföldre vándorolt, vagy ott csupán esztendők óta élő magyarokról nagyon keveset tudunk. Nem készültek felmérések, elemzések róluk. Azt sem ismerjük, mennyi időre szól ez a döntésük, egyáltalán valaha is, haza akarnak-e jönni? A korábbi nemzetgazdasági miniszter már félmillió külföldre „szakadt”, ott munkát vállalat honfitársunkról beszélt. A britek szerint Angliában, Londonban csupán háromszázötvenezer magyar ember él és dolgozik, az ő számukat gyarapítja az Ausztriában, Németországban és sok más európai államban dolgozó magyar ember.
Időközben a Központi Statisztikai Hivatal is publikálta az adatait. Ők azt hozták ki, hogy Magyarországon 23,9 százalék volt a súlyosan nélkülözőnek tekinthető ember. Ez az Eurostat adatsorában 26,8 százalékon állt. A különbség, a magyarázat szerint, az adatfelvétel idejének és módszerének eltérése miatt van. Kedvezőtlen a magyar statisztika alapján az, hogy lassanként a félmilliót éri el a szegény rétegekben azoknak a száma, akik a legkiszolgáltatottabbak. Náluk fennáll mind a három súlyos szegénységi mutató, a nélkülözés, a relatív jövedelmi szegénység és munkanélküliség egyaránt.
