Őseink csontjai némák maradtak, a paleoantropológusok mégis megpróbálják rekonstruálni a múlt hangjait. Az emberi nyelv egyedülálló.
Az emberi nyelv egyedülálló: képességünk, hogy gondolatainkat mentális szimbólumokká formáljuk, majd azokat végtelen módon variáljuk, ez elválaszt minket az állatvilágtól. De vajon mikor és hogyan jört ki az első szó?
Két elmélet, egy rejtély
A tudomány két fő irányvonalat vázol fel. Az egyik szerint a nyelv hirtelen, egyfajta evolúciós ugrásként jelent meg az absztrakt gondolkodással együtt. Bár korábban ezt 40 000 évvel ezelőttre tették, a világszerte talált ősi művészeti leletek és az 1,8 millió éves, tudatosan formált kézibalták azt sugallják, hogy a „tervezés” képessége – és így a nyelv alapja – sokkal régebbi.
A második nézet szerint a beszéd fokozatosan, évmilliók alatt csiszolódott. A hangképző szervek, az agy szerkezete és a gerincvelő lassú változása mind a komplex kommunikáció irányába mutatott, ami létfontosságú evolúciós előnyt jelentett a túlélésért folytatott harcban – ismerteti a BBC.
Hogyan hangzott az ősi beszéd?
A kutatók szerint a neandervölgyiek, mint például a híres „Nana”, már képesek voltak összetett kommunikációra. Anatómiai felépítésük – a nagy orrüreg és tüdőkapacitás – miatt beszédük valószínűleg nazálisabb volt, a zárhangokat (p, t, b) pedig a mainál jóval erőteljesebben ejthették.
A valódi áttörést a Homo sapiens hozta el. A 30 000 éves Cro-Magnon-i ember már a maihoz megszólalásig hasonló anatómiai adottságokkal rendelkezett, beleértve a kritikus „i” magánhangzó képzésének képességét is.
Az „anya” szó ereje
Bár ma 7000 nyelvet beszélünk, a múlt visszhangjai ma is itt vannak. Az „anya” (mama, mom) szó „m” hangja például a csecsemők szopó mozdulataiból eredhet, és valószínűleg már a neandervölgyiek is hasonlóan hívták szüleiket. A nyelv tehát egy végtelen és folyamatosan fejlődő rendszer, amely ma is ugyanúgy alakul, ahogy az emberi igények változnak.
Fotó: S Entressangle/ E Daynes/ Science Photo Library
