A luxembourgi székhelyű uniós ítélkező fórum döntése pontot tesz a Pringle-ügy néven ismertté vált vitára. Thomas Pringle ír képviselő arra hivatkozva támadta meg az ír bíróságok előtt az ESM-szerződést, hogy az módosította az unió hatásköreit, és így összeegyeztethetetlen az EU alapjául szolgáló szerződések rendelkezéseivel, valamint az uniós jog általános elveivel. A problémát ír kérésre alaposan megvizsgáló európai bírói testület azonban megállapította: nem merült fel olyan körülmény, amely a szóban forgó európai tanácsi határozat érvényességét érintené.
A tagállamok csúcsvezetőit tömörítő Európai Tanács 2011. március 25-én fogadta el a 2011/199. számú határozatot, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) olyan új rendelkezéssel történő kiegészítéséről rendelkezik, miszerint azon tagállamok, amelyeknek a pénzneme az euró, stabilizációs mechanizmust hozhatnak létre, amelyet akkor hoznak működésbe, ha ez nélkülözhetetlen az euróövezet egésze stabilitásának megőrzése érdekében. Ennek az EUMSZ-módosításnak 2013. január elsején kell hatályba lépnie, feltéve hogy azt a tagállamok alkotmányos szabályaik szerint jóváhagyták.
E tanácsi határozat alapján az euróövezet államai 2012. február 2-án meg is kötötték az európai stabilizációs mechanizmus (ESM) létrehozásáról szóló szerződést. Az ESM jogi személyiséggel rendelkezik, és az a célja, hogy pénzügyi forrásokat mozgósítson, stabilitási támogatást nyújtson – szigorú feltételrendszer alapján – a súlyos finanszírozási zavarokkal küzdő, illetve ilyen zavarok veszélyének kitett tagjai számára.
Pringle képviselő felvetése nyomán az ír legfelsőbb bíróság az ESM-nek az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről kérdezte az Európai Unió Bíróságát. Az ügyet – annak kivételes jelentőségére tekintettel – a luxembourgi jogi fórum gyorsított eljárásban, teljes ülésen bírálta el, vagyis abban mind a 27 bíró részt vett.
Az Európai Bíróság megállapította, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) rendelkezéseivel nem ellentétes az ESM-szerződés megkötése és ratifikálása.
Pringle érvelése azon alapult, hogy az Európai Tanács egyszerűsített eljárással – vagyis a nemzeti parlamenteknek, a tagállamok állam-, illetve kormányfőinek, valamint az Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak a képviselőiből álló testület, az úgynevezett Konvent összehívása nélkül – módosította az EUMSZ-t. Ez az eljárás csak az unió belső politikáira és tevékenységeire alkalmazható, és nem bővítheti az unióra ruházott tagállami hatásköröket.
A luxembourgi ítélet indoklása részletesen elemzi a vitatott tanácsi határozat tartalmát, és arra a következtetésre jut, hogy az – mind formáját, mind tartalmát tekintve – az unió belső politikáira és tevékenységeire vonatkozik.
Az Európai Unió Bírósága a második feltételt is teljesítettnek minősíti, amikor megállapítja: a módosítás nem keletkeztet olyan jogalapot, amely lehetővé tenné az unió számára, hogy olyan intézkedést tegyen, amely korábban nem volt lehetséges. A bíróság szerint a tagállamok eleve hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy egymás között olyan stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló megállapodást kössenek, mint az ESM-szerződés, amennyiben az ilyen megállapodás keretében tett kötelezettségvállalások tiszteletben tartják az uniós jogot.
Az ESM tárgya nem a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolása, hanem egy finanszírozási mechanizmus – érvelt az Európai Unió Bírósága, teljes mértékben elutasítva Pringle kifogásait.
