Mélyben a problémák
Az Európai Központi Bank átfogó értékelési programjának eredményét októberben hozták nyilvánosságra. Első pillantásra ugyan kedvezőnek tűnt a kép, hiszen a vizsgált 130 bankból mindössze 25 bank bukott meg, amelyeknél 25 milliárd euró tőkehiányt állapítottak meg. A teszt azt is megállapította, hogy 31 pénzügyi intézménynek a biztonságosnak tekintett 10 százalékos szint alatt van az elsődleges tőkemutatója, 28 további bank pedig csak egy százalékponttal haladja meg ezt a szintet.
A vizsgálat a 130 banknál 136 milliárdos nem teljesítő hitelt mutatott ki a meglévő 743 milliárd eurónyi hitellel együtt, így összesen 879 milliárd eurónyi nem teljesítő hitelállomány volt az európai bankszektorban. Ez az állomány rontja a banki mérlegeket, ezért nem kerülhetik el azokat a lépéseket, amelyekkel javíthatnak tőkehelyzetükön.
Három módszer áll a bankok rendelkezésére, hogy javítani tudjanak. Választhatják a tőkeemelést, ekkor a tulajdonosok plusz pénzt tolnak a rendszerbe. Ez a megoldás azonban nem túl népszerű, hiszen a tulajdonosoknak vagy nem áll rendelkezésre elég tőke, vagy nem akarnak több pénzt a bankjukba tenni.
Választhatják az átstrukturálást is, amikor a nem teljesítő hiteleket leválasztják a többitől, elkülönítve kezelik azokat. Ez sem optimális megoldás, hiszen akkor is kezdeni kell valamit a hitelállománnyal, és ennek magasak lehetnek a költségei.
A harmadik választható lehetőség a tőkeáttétel-csökkentés, amikor az NLP-portfoliót adja el a bank.
A régió is kívánatos lett
Az elmúlt időszakban Nyugat-Európában már 300 milliárd eurónyi portfóliót adtak el, de a hozamcsökkenés miatt a befektetők a közép-európai régió felé fordulhatnak.
A nem teljesítő hitelállományok mértéke a régió kilenc országban (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Bulgária) közel 60 milliárd euró. Ezek a hitelek nagy mennyiségű tőkét kötnek le a bankok mérlegében, számottevően visszafogják a bankok hitelezési képességét, hátráltatják a pénzintézetek természetes üzleti tevékenységét, végeredményben pedig a gazdasági növekedést is.
Az NPL-ráták alapján éles választóvonal figyelhető meg a régió északabbra fekvő, illetve déli országai között. Míg Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában alacsonyabb a nem teljesítő hitelek aránya – az értékek stagnálnak, vagy valamelyest csökkennek – addig a többi vizsgált országban a ráták lényegesen magasabbak és még az elmúlt évben is nőttek. Az egymilliárd eurót meghaladó NPL-állományok több magyar érdekeltségű bankot is érintenek.
A korábbi csekély adásvételi aktivitás legfőképpen árazási különbségekre vezethető vissza. Az elmúlt egy évben viszont az NPL piacok egyre inkább lendületbe jöttek, ami a keresleti (befektetők), és a kínálati (bankok) oldalon egyaránt megmutatkozik. Jellemzően londoni és amerikai hedge fundok vásárolnak NPL-portfóliókat. Általában 7-9 százalékos hozamot remélnek ezektől az üzletektől.
A régiós NPL piac Romániában indult be először, 2014-ben már 1,5 milliárd euró értékben cseréltek gazdát az állományok. A Deloitte szakértői Magyarországon is az NPL-tranzakciók aktivitásának felfutását várják.
Mit és hogyan vehetnek a befektetők?
A befektetők általában háromféle portfólióból választhatnak. Az egyik a nem teljesítő fogyasztási hitelek portfóliója, amelyen a lehető leggyorsabban érdemes túladnia a banknak. A másik típusba a lakossági jelzáloghitelek tartoznak, de ez sokszor politikai kérdésekkel függnek össze, így a befektetők számára nem annyira vonzó lehetőség. Végül van a vállalati hitelek portfóliója, amelyek a leginkább kecsegtető lehet. Itt az árazás nagyban függ a fedezettől.
A befektető hedge fundok az NPL-tranzakciókhoz gyakran lokális segítséget is igénybe vesznek, például közös ajánlatot adnak egy helyi behajtócéggel vagy bankkal.
