A technikai elemzés alapjai – összefoglaló

Ezen cikksorozat a technikai elemzés alapjait megismerni vágyók számára lehet hasznos. A sorozat első részében a legkönnyebben azonosítható technikai szintekkel, mint például a támasz és ellenállás szintekkel foglalkoztunk. A sorozat második részében a japán gyertyák eredete, felépítése és a japán gyertya alakzatok kerültek fókuszba. A sorozat harmadik felvonásában a klasszikus árfolyamalakzatokkal ismerkedhettek meg az olvasók. A negyedik, egyben utolsó részben a leggyakrabban használt indikátorok lettek röviden bemutatva.

Ezen cikk lényege a négy rész legfontosabb elemeinek összefoglalása, kiemelése.

Ha szeretnénk a nyerési esélyeinket növelni a tőzsdén, érdemes lehet valamilyen elemzést végezni azelőtt, hogy megvásárolnánk egy-egy tőzsdei instrumentumot. Elemzés tekintetében általánosságban két megközelítésmódról beszélhetünk: A talán némileg népszerűbb módszer a technikai elemzés, amely az árfolyam görbék tanulmányozásáról és elemzéséről szól. Az ezzel párhuzamosan létező másik szemléletmód a fundamentális elemzés, melynek keretében (leegyszerűsítve) a vállalat valós értékét igyekszünk meghatározni. A technikai elemző munkáját a támasz és ellenállás szintek mellett a technikai indikátorok és különféle alakzatok is segítik. A fundamentális megközelítésben a kvalitatív és kvantitatív jellegű fundamentális tényezőket vesszük figyelembe. A kvantitatív tényezők számszerűsíthetőek, mérhetőek, míg a kvalitatív jellegű tényezők nehezen fejezhetők ki számokban. Fontos kiemelni, hogy mind a fundamentális, mind a technikai elemzésmóddal sikeresek lehetünk, nem dönthető el egyértelműen, hogy az egyik mód jobb, hatékonyabb lenne, mint a másik megközelítés. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy melyik megközelítésmód kényelmesebb, érthetőbb neki. Természetesen ötvözni is lehet a kettőt.

Technikai szintek

A támasz és ellenállás szintek olyan zónákat jelentenek az árfolyam görbén, ahol a múltban megváltoztak az erőviszonyok és megfordult az uralkodó trendiránya. A támasz szint alatt olyan zónát értünk, amely a múltban már egyszer vagy akár több alkalommal is a csökkenő hullám végét jelentette, azaz támaszt nyújtott az árfolyamnak és az újra emelkedésnek indult. Az ellenállás szintek a támasz szintekhez hasonlóan olyan tartományok, amelyekben a múltban az emelkedő hullám kifulladása és az árfolyam lefordulása történt. A támasz és ellenállás szinteket a charton vonalakkal szokás jelölni, a vonalakat tetszés szerint a japán gyertya kanócához, illetve testéhez is lehet húzni. Ahogy korábban is említettem a támasz és ellenállás szintekre nem egy vonalként, hanem sávként, zónaként érdemes tekinteni. Előfordulhat, hogy némileg a technikai szint alatt vagy fölött fordul az árfolyam, illetve az sem kizárt, hogy a szinttől jóval távolabb történik mindez.

Miért érdemes a technikai szintek környékén pozíciót felvenni?

A technikai szintek nem jelzik előre a jövőt, csupán a nyerési valószínűségeinket növelik. A könnyen azonosítható technikai szinteknél általában sokan vesznek fel pozíciókat, így némileg nagyobb eséllyel mozdul el az árfolyam a múltban látott irányba. A technikai szintek egyik nagy előnye, hogy áttörésük után továbbra is használhatóak maradnak. Egy ellenállás szint felfelé történő áttörését követően a szint támaszként fog funkcionálni, míg, ha egy támasz szint letörik, a későbbiek során ellenállás szintként tekintünk rá. A technikai szintek áttörése vagy letörése az uralkodó trendirányt jelzi számunkra, ha az árfolyam áttör egy ellenállás szintet, az a bikák erejéről tanúskodik és valamivel nagyobb valószínűséggel számíthatunk arra, hogy (rövidtávon legalábbis) az árfolyam tovább emelkedik. Ha az árfolyam letör egy támasz szintet, akkor az adott zónában több az eladó, mint a vevő és rövidtávon nagyobb valószínűséggel láthatunk további árfolyam csökkenést. A támasz, ellenállás szintek másik nagy előnye, hogy bármilyen időperióduson, bármilyen tőzsdei instrumentumnál használhatóak.

Általában az árfolyam nem tudja elsőre áttörni az adott technikai szinteket. Minél többször kísérli meg áttörni, annál nagyobb valószínűséggel fog megtörténni. Ha minden egyes lokális csúcshoz, illetve mélyponthoz vonalat húznánk, semmit nem látnánk a grafikonon. Éppen ezért a fontos támasz és ellenállás szinteket érdemes figyelni. Ez a legegyszerűbben úgy vitelezhető ki, hogy nagyobb időperiódusra állítjuk a grafikonunkat és több hetes, akár éves árfolyam mozgásokat vizsgálunk. Azon sávok, amik hosszabb időtávon fontos támasz, illetve ellenállás szintként funkcionáltak, szinte biztos, hogy rövidebb távon is meghatározóak.

A japán gyertya

Alapvetően a japán gyertya három részből tevődik össze: alsó kanóc, gyertyatest, felső kanóc. Emelkedő gyertyánál a felső kanóc a nap legmagasabb árfolyamát jelzi, a gyertyatest legfelső része a nap záróárát, a gyertyatest legalsó része a nap nyitóárát mutatja, míg az alsó kanóc alja a nap legalacsonyabb árfolyamát jelzi. Csökkenő gyertyánál a kanócok jelentése ugyanilyen módon értelmezendő, azonban a gyertyatestének felső része a nyitóárat, alsó része pedig a záró árat jelzi.

A gyakorlatban az ilyen szép, szabályos gyertya viszonylag ritkán fordul elő. Általában különböző hosszúságú a gyertyák kanóca és teste is. Mindez nem véletlen, a hosszú testnek és a hosszú kanócnak is jelentősége van. A nagy testű gyertyák hirtelen megnövekedett erőfölényt jeleznek, oldalazó mozgást követően a kitörés sok esetben egy-egy hosszú testű gyertya formájában történik, amiből következtethetünk az uralkodó trend irányára. A hosszú alsó kanóc a vevők erejét jelezi, az eladók ugyan lentebb kényszerítették az árfolyamot, de a bikák megjelenését követően hamarosan ledolgozta az árfolyam mindezt. A hosszú felső kanóc pont fordítva működik, az árfolyam emelkedésnek indult, majd az eladók hamarosan letörték a mozgást és visszahúzódott az árfolyam. A kis testű és kis kanócú gyertyák az iránykeresést jelzik.

Japán gyertya alakzatok

A japán gyertya alakzatok között mind trendváltó, mind trend folytatásra utaló formációk is azonosíthatóak. Általában a rövidebb távú trendek azonosításában hasznosak.

A legismertebb és talán a legkönnyebben azonosítható trendváltó formáció a doji. A doji megjelenése emelkedő piacon az emelkedő hullám végét jelezheti, míg eső piacon a csökkenő trend közelgő végét jelezheti. Fontos, hogy minden egyes esetben megerősítéshez kell kötni a doji jelzéseit, önmagában ez alapján kereskedni veszélyes.

Szintén nagy népszerűségnek örvendő trendváltó japán gyertya alakzat a kalapács. A kalapács arról ismerhető fel egyszerűen, hogy egyáltalán nincs, vagy nagyon kicsi a felső kanóca, alsó kanóca legalább kétszer akkora, mint a gyertya teste. Az emelkedő trendben megjelenő kalapács alakzat az akasztott ember nevet kapta. A fordított kalapács nem meglepő módon a kalapács alakzat fordított verziója, alsó kanóca nincs vagy minimális, felső kanóca hosszú. Az emelkedő trenden megjelenő fordított kalapácsot a hullócsillag névvel illették. A csökkenő trendben megjelenő kalapács és fordított kalapács alakzat a csökkenő trend kifulladását jelezheti, az emelkedő trendben megjelenő akasztott ember és hullócsillag alakzat az emelkedés végére utalhat.

Szintén trendváltó formáció az átölelő alakzat. Ez az alakzat két gyertyából áll, megbízható alakzatnak mondható. A lényege, hogy a két ellentétes színű gyertyából álló páros második tagja teste mindkét irányban magasabb, mint az első tagé. A fordított sorrendben elhelyezkedő átölelő alakzat a harami nevet viseli, abban az esetben az első tagnak kell nagyobbnak lennie az azt követő gyertya testénél.

Trend folytatást jelző, népszerű japán gyertya alakzat, a marubozu. A marubozu könnyedén azonosítható, hosszú testtel rendelkezik és nincsen sem felső, sem alsó kanóca. A formáció azt jelzi, hogy egészen a nyitás óta, az egész nap során az adott irány volt a meghatározó. Emelkedő piacon megjelenve az emelkedés folytatódására következtethetünk, medve piacon a medvék további erőfölényére utalhat.

Árfolyamalakzatok

Trendváltó árfolyamalakzatok:

Dupla csúcs és dupla alj: A dupla csúcs és a dupla alj talán a legkönnyebben azonosítható árfolyamalakzat. Dupla csúcs esetén a támasz szint második visszatesztelése utáni letörés jelzi a short pozíció beszállási pontját, az elsődleges célárat az alakzat magassága adja. A dupla alj hasonlóan működik, ebben az esetben viszont long pozíció felvételére ad szignált az ellenállás szint második érintését követő kitörés.

Fej-váll alakzat és inverz fej-váll alakzat: Népszerű, egyben megbízható formáció. A fej-váll alakzat emelkedő trendben megjelenve alapesetben potenciális trendfordulóra utal, a technikai szint letörése short pozíció felvételére ad jelzést. Az inverz fej-váll alakzat ugyanennek a fordítottja, a csökkenő trendben megjelenve az esés végét jelezheti, a kitörés long pozíció felvételét jelzi. Az elsődleges célárat mindkét esetben az alakzat magassága adja. Általánosságban inkább trendfordító alakzat, de előfordulhatnak olyan esetek is, hogy trendfolytató szerepet tölt be.

Bilateral alakzatok:

Emelkedő és csökkenő csatorna: A csatorna alakzat mindössze kettő emelkedő vagy csökkenő trendvonalból áll. Az árfolyam a csatorna felső, emelkedő trendben ellenállásként funkcionáló és alsó, támaszként funkcionáló trendvonala között mozog egészen addig amíg valamelyik irányba ki nem lép az alakzatból. Csökkenő trend esetében a csatorna felső trendvonala támaszként, alsó trendvonala ellenállásként funkcionál. Az alakzatból bármelyik irányba ki tud törni az árfolyam, azonban az emelkedő trendben megjelenő emelkedő csatorna és a csökkenő trendben megjelenő csökkenő csatorna inkább trendfordulós jelzést ad, míg az emelkedő trendben megjelenő csökkenő csatorna és az eső trendben megjelenő emelkedő csatorna megjelenését követően valamivel többször a trendfolytatását figyelhetjük meg.

Háromszög: A háromszög alakzatnak alapvetően három formája létezik, emelkedő háromszög, csökkenő háromszög és szimmetrikus háromszög. A háromszögek gyakran előfordulnak a grafikonon, népszerű formáció. A háromszögekből is bármelyik irányba kitörhet az árfolyam, de némileg nagyobb eséllyel lép ki az árfolyam az uralkodó, rövidtávú trend irányába. Tehát emelkedő háromszög esetén valamivel nagyobb eséllyel felfelé, csökkenő háromszögnél némileg nagyobb valószínűséggel lefelé lép ki az árfolyam. A vételi jelzést a ki, illetve letörés adja, elsődleges célárként itt is használható az alakzat magassága. A háromszög egyik speciális formációja a csökkenő és az emelkedő ék alakzat. Ebben az esetben mindkét trendvonal azonos irányba mutat. A háromszög ellentétje a szélesedő alakzat, amikor a két trendvonal egyre távolabb kerül egymástól és az árfolyam egyre szélesebb sávban mozog.

Trendfolytató árfolyamalakzatok:

Füles csésze és inverz füles csésze: Viszonylag ritka, ám könnyen azonosítható, jól használható alakzat. Kialakulási ideje több napot vesz igénybe, a füles csésze alakzat esetében a felfelé történő kitörésnek van jelentősége, inverz verziója esetében a lefelé történőnek, így az alakzat ideális esetben trendfolytatónak mondható.

Indikátorok

RSI (Relative Strength Index): Az egyik, ha nem a legnépszerűbb momentumindikátor az RSI, azaz a Relative Strength Index. Az indikátor célja a piac lendületének mérése, a túladott és a túlvett zónák azonosítása, illetve ezek által a trendforduló előrejelzése. Az RSI indikátor 0-100 közötti értéket vehet fel, alapbeállítás szerint 14 gyertyával kalkulál, ilyenkor a 30 alatti, illetve a 70 fölötti zónáknak van jelentősége. 30-as szint alatt az adott instrumentum túladott, vételi jelzést ad, ha alulról áttöri a 30-as szintet és a túladott zónából visszatért az indikátor vonala. A 70-es szint fölött arról beszélhetünk, hogy túlvett az adott papír. Ebben az esetben eladási jelzést ad az indikátor abba az esetben, ha a túlvett zónából újra a 70-es szint alá kerül az RSI. Az indikátor használata közben gyakori, hogy hosszú ideig ugyanazon a zónán belül marad, legtöbbször a középső tartományban. Vételi, illetve eladási jelzéseket viszonylag ritkábban ad.

A Tesla esetében 840 dollár környéki szinten adott eladási szignált az RSI, míg 590 dollár környéki szinten vételi jelzést. Ebben az esetben utólag belátva egyik szignál sem bizonyult falsnak.

MACD (moving avarage convergence divergence): Az MACD is egy viszonylag egyszerű indikátor, elsősorban a trendmeghatározásban lehet segítségünkre. Alapértelmezett beállítások mellett az MACD a 12 és 26 periódusból álló exponenciális mozgóátlagokat használja. A 12 periódusú exponenciális mozgóátlagot szokás fast, azaz gyors vagy gyorsabb mozgóátlagnak is hívni, értelemszerűen a 26 periódusú a slow, azaz lassú, lassabb nevet viseli. Az indikátor jelzései a következőek: a lassú mozgóátlag alulról keresztezi a gyorsat, emelkedő trend jele, akár vételi szignálként is lehet rá tekinteni. Amikor a lassú mozgóátlag felülről keresztezi a gyorsat, csökken trend jele, potenciális eladási szignál.

A Tesla esetében az RSI-vel nagyjából összhangban, azonban időben később jelzett az MACD.

Bollinger-szalag: Cikkeinkben szereplő grafikonokon előszeretettel alkalmazott indikátor. Az indikátor az adott instrumentum volatilitását hivatott mérni. Az indikátor három szalagból áll, a középső általában piros színnel jelölt vonal alapbeállítás szerint egy 20 periódusú mozgóátlag. Az alsó, illetve felső szalag az árfolyam szórását jelzi. A Bollinger-szalag támaszként és ellenállásként is jól funkcionál, leggyakrabban ebben a szerepkörben használjuk.