Ez a történet valóban olyan, mintha egy háborús bűnügyi regény és egy művészeti thriller keresztezése lenne.
Arthur Brand, akit gyakran a „műkincsvilág Indiana Jones-aként” emlegetnek, ismét egy olyan ügyet tárt fel, amely rávilágít a múlt lezáratlan és sokszor kényelmetlen fejezeteire.
A „Fiatal lány portréja” című festményt állítólag egy 1940-es árverésen kelt el.
Íme az ügy legfontosabb és legmegdöbbentőbb pontjai összefoglalva:
A bűnös örökség: Szereplők és helyszínek
| Szereplő | Szerepe a történetben |
| Jacques Goudstikker | Zsidó műkereskedő, aki 1940-ben menekülés közben halt meg. Gyűjteményét a nácik (főként Göring) rabolták el. |
| Arthur Brand | Holland művészeti nyomozó, aki felderítette a festmény hollétét. |
| Hendrik Seyffardt | A holland Waffen-SS hírhedt tábornoka, akinek családjánál évtizedekig rejtőzött a kép. |
| A leszármazott | Aki „undorral” értesült a családi titokról, és úgy döntött, megtöri a hallgatást. |
A „Fiatal lány portréja” útja
- 1940: Goudstikker elmenekül, a nácik lefoglalják a gyűjteményét.
- Aukció: A festményt (92-es sorszámmal) elárverezik, valószínűleg közvetlenül Seyffardt tábornoknak vagy családjának.
- Évtizedek homálya: A festmény a család nappalijában lóg, miközben a nagymama állítólag tudatosan titkolja az eredetét: „Zsidóktól lopott műkincs… ne mondd el senkinek.”
- A leleplezés: A bűntudattól hajtott családtag Brandhez fordul, aki az archívumok és a kép hátulján található jelzések alapján azonosítja a művet.
Párhuzam az argentin szállal
A szöveg említi a Giuseppe Ghislandi-festmény esetét is, ami rávilágít arra, hogy a Goudstikker-gyűjtemény darabjai a világ legváratlanabb pontjain bukkannak fel:
- Egy argentin ingatlanhirdetés fotóján fedezték fel egy kanapé felett.
- Sajnos mire a hatóságok kiértek, a kép „felszívódott” – ami jól mutatja, milyen nehéz ezeket a műkincseket fizikailag is biztosítani, még ha azonosítják is őket.
„Eladhatatlan. Ne mondd el senkinek.” – Ez a mondat talán a legbeszédesebb az egész történetben. Azt sugallja, hogy a kollaboránsok leszármazottai közül egyesek pontosan tudták, mit őriznek a falon, mégis a hallgatást választották az igazság helyett.
Ez az eset nemcsak egy festmény visszaszolgáltatásáról szól, hanem a kollektív lelkiismeretről is. Brand munkája és a fiatalabb generáció őszintesége végre lehetőséget ad arra, hogy Goudstikker örökösei legalább egy részét visszakapják annak a méltóságnak és vagyonnak, amit a nácik elvettek tőlü
Szerinted mi a fontosabb egy ilyen esetben: a műalkotás anyagi értéke, vagy az a szimbolikus igazságtétel, amit a visszaszolgáltatás jelent az áldozatok leszármazottainak
A nácik által elrabolt legjelentősebb műkincsek
| Műalkotás címe | Alkotó | Eredeti tulajdonos / Helyszín | Státusz / Sors |
| Borostyánszoba | Andreas Schlüter (tervező) | Katalin-palota, Oroszország | Eltűnt. 1941-ben darabokra szedték és Königsbergbe vitték, azóta nyoma veszett. |
| Fiatal férfi portréja | Raffaello Sanzio | Czartoryski Múzeum, Lengyelország | Eltűnt. Hans Frank főkormányzó saját rezidenciáján tartotta, a háború végén nyoma veszett. |
| Hölgy menyéttel | Leonardo da Vinci | Czartoryski Múzeum, Lengyelország | Megkerült. A háború után Hans Frank bajorországi otthonában találták meg. |
| A csillagász | Johannes Vermeer | Rothschild család, Franciaország | Megkerült. Hitler személyes kedvence volt, az Altaussee-i sóbányából került elő. |
| Genti oltár | Hubert és Jan van Eyck | Szent Bavo-székesegyház, Belgium | Megkerült. A náci vezetés az ausztriai sóbányák mélyén rejtette el a bombázások elől. |
| Adele Bloch-Bauer I. | Gustav Klimt | Bloch-Bauer család, Ausztria | Visszaszolgáltatva. Hosszú pereskedés után 2006-ban kapta vissza az örökös, Maria Altmann. |
| Place de la Concorde | Edgar Degas | Gerstenberg-gyűjtemény, Németország | Megkerült. A Vörös Hadsereg „hadizsákmányként” a Szovjetunióba vitte, ma az Ermitázsban van. |
Miért raboltak a nácik?
A fosztogatás mögött három fő motiváció állt:
- Führermuseum (Linz): Hitler szülővárosában tervezte felépíteni a világ legnagyobb művészeti múzeumát, ehhez gyűjtötték a „germán szellemnek megfelelő” klasszikus mesterműveket (pl. Vermeer, Michelangelo).
- Hermann Göring magángyűjteménye: A birodalmi marsall megszállott gyűjtő volt, aki a rabolt kincsekből saját birtokát, a Carinhallt díszítette fel.
- „Elfajzott művészet” (Entartete Kunst): A modern, expresszionista vagy zsidó származású művészek alkotásait (pl. Picasso, Chagall, Matisse) elkobozták, majd vagy elégették, vagy külföldön valutáért eladták, hogy a háborút finanszírozzák.
Hogyan kerültek elő?
A háború végén a szövetségesek egy különleges egységet hoztak létre Monuments Men (Műkincsvédelmi tisztek) néven. Ők találták meg a műkincsek többségét elrejtve:
- Sóbányákban: (pl. Altaussee vagy Merkers), ahol a páratartalom és a hőmérséklet ideális volt a megőrzéshez.
- Kastélyokban: Mint a híres Neuschwanstein, amely a rablott kincsek egyik fő elosztóközpontja volt.
Sok ezer kép azonban – ahogy az említett Toon Kelder festmény is – magánlakások falain, padlásain vagy titkos raktárakban rejtőzött el évtizedekre, és csak a szerencsének vagy az olyan kutatóknak köszönhetően kerülnek elő, mint Arthur Brand.
