A ,,görögtűz” valóban egyre jobban terjed, s megszólalásra késztetett olyan nagyágyúkat is, mint Alan Greenspan, az Amerikai Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Federal Reserve egykori elnöke. A Fed nyolcvannyolc esztendős volt vezetője szerint, ha Görögország nem kap további kölcsönöket, az óhatatlanul törlesztési csődhöz és Görögország euróövezeti távozásához vezethet. Greenspan közölte: nem tudja elképzelni, hogy az eddigi ,,megannyi csalódás után” ki lenne hajlandó újabb hiteleket adni Görögországnak. Véleménye szerint sem Görögországnak, sem a többi valutauniós gazdaságnak nem jó, ha Görögország továbbra is az euróövezet tagja marad.
Meddig cipelheti vállán a görög terhet Európa?
Greenspan véleménye nem különlegesen egyedi, a pénzügyi szakértők közül számosan vélekednek ugyanígy. A kérdés ugyanis nyilvánvaló: meddig cipelheti hátán a közös Európa a hosszú esztendők óta válságba került mediterrán ország terheit. A görög krízis kezelése – számítások szerint – csupán az elmúlt fél évtizedben legalább kétszáznegyvenmilliárd euróba került az európai közösségnek a különböző segélyprogramok révén.
Európa tekintélyes politikai és pénzügyi vezetői egyelőre mereven ragaszkodnak a közös Európa második világháború után elképzelt eszméjéhez. Az egységhez, amely pénzügyi, gazdasági és politikai unió segítségével szolgálná az Ókontinens államainak felvirágzását. Az utóbbi időszakban azonban, e politikusok erőfeszítései ellenére is, egyre több repedés jelent meg a korábban felépített uniós együttműködés építményének falain.
A szkeptikusok ott ülnek a szervezetekben
A közös Európa tántoríthatatlan híveinek mára azzal kellett szembesülniük, hogy az általuk létrehozott szervezet testületeiben, intézményeiben nem is kis számmal ülnek ott azok, akik magával az uniós elképzelés alapjaival szemben is legjobb esetben szkeptikusok.
Ráadásul az Európai Unió összetétele gazdaságilag is meglehetősen átalakult. Az egykor Európa legerősebb államait összefogó közösség magába olvasztotta a kontinens gyengébb országait, a többi között Közép-Kelet-Európát, amely képviselőinek csupán a felzárkózása, felzárkóztatása is gigászi feladatnak bizonyult, bizonyul.
A görög politikai vezetés, amely ráadásul a radikális megoldások híve is, mint eleddig legtöbb nyilatkozatuk mutatja, jól érzékeli ezt a helyzetet. Nevezetesen azt, hogy az Unió, az uniós államok vezető politikusai tartanak attól, hogy Görögország távozása, esetünkben az euróövezetből, ragadós példa lehet más, elsősorban mediterrán államban.
Nagy a nyomás a kontinens vezető gazdaságán is
A helyzetet az is bonyolítja, hogy Európa vezető gazdaságának politikusai sem ragaszkodnak immár egyértelműen Görögország ,,maradásához”. Merthogy az is tény, miközben a görög emberek többsége hazájában a megszorítások befejezését követeli, a német lakosok annak a véleményüknek adnak immár huzamosabb ideje hangot, hogy országuknak kevesebb erőfeszítést kellene vállalnia a maguk hibájából válságba került más európai államok gondjainak megoldásában. És az imígy felszabaduló energiát és kivált gazdasági, pénzügyi eszközöket inkább Németország társadalmi és szociális helyzetének javítására kellene koncentrálniuk.
Az sem szolgálja a megoldást, hogy Görögország új kormányának láthatóan nincsen kiforrott gazdasági elképzelése arról, mi váltaná fel a megszorítások politikáját. Azt a koncepciót, amelyet az unió is elfogadott, s ami végül is számos eredményt hozott. Azt a politikát és gazdasági gyakorlatot, amely segítségével az utóbbi időszakban már némi életjelt mutatott a görög gazdaság. Amely eredményeként tavaly három negyedévben is növekedett a görög gazdaság hat esztendő recessziója után, 2014-re 0,6-0,7 százalékos gyarapodást prognosztizálnak a szakértők. A 2015-ös előrejelzésekben pedig 2,9 százalékos gazdasági növekedés szerepel. Javult a költségvetés helyzete is.
Van elképzelés az eurozónán kívüli életre?
Az elmúlt héten a görög kormány vezetői kifejthették a véleményüket Európa legfontosabb gazdasági politikai vezetőivel folytatott tárgyalásaikon. Enyhült a megnyilvánulások heve, látszólag gyengült a szembenállás. Legalábbis szavakban. Úgy tűnik: talán maguk a görögök sem tudják, meddig feszíthetik azt a bizonyos húrt. Mi lesz akkor, ha elpattan a húr? Egyre több citybeli elemző vélekedik úgy, egyre nagyobb az esélye a görögök távozásának.
És máris adódik a következő kérdés. Van-e kész elképzelése, megoldása egy ilyen helyzetre az új görög kabinetnek? Egyelőre nagyobb a valószínűsége annak, hogy nincs. Abban viszont a sokat tapasztalt Greenspan-nek van igaza, ki lesz, aki egy ilyen helyzetben tovább kölcsönöz majd nekik?
Persze sok másfajta hang is jelen van az Unióban. Az olasz miniszterelnök, Matteo Renzi szintén úgy vélekedik: a megszorítások nem vezetnek sehová. Spanyolországban az egyik legnépszerűbb baloldali párt, a Podemos is a görögök pártján ál, rögtön a választások után kinyilvánította, reméli, hamarosan hasonló eredményeket könyvelhet el maga is Spanyolországban.
