Az mezőgazdasági csúcsszezon közepén járunk. Lassanként véget ér a nyár egyik legnagyobb munkája a gabona betakarítása. Szusszanásnyi idő következik, s vágják a kukoricát, a napraforgót, szeptembertől esedékes a szüret. Jóllehet a magtárakba, a tárolókba, a feldolgozó üzemekbe még jócskán érkezik a termény az idén, a jó gazdák azonban már most előre tekintenek, már az őszi talajművelési, vetési munkákat tervezik.
Százezernél több embert érint a döntés
Amióta világ a világ, az agrárgazdálkodásban, a növénytermesztésben jelentős a rizikó. A kevés eső és a hőség ugyanolyan veszélyes lehet, mint a folyamatos özönvízszerű zápor és zivatar, a napfényhiány. A rossz időben érkező fagy, a jégeső egész ültetvényeket dönthet romba…
A magyarországi rizikófaktorok között azonban mindinkább számolni szükséges egy továbbival, nevezetesen az agrárszabályozás rendszeres változásaival. Most a földalapú támogatások kerültek sorra a változtatások sorában, ami több szempontból is kedvezőtlen az agrártermelők egy része számára. Mint a Tőzsdefórum is hírt adott róla: a kormány felhívta a földművelésügyi minisztert, hogy az egységes területalapú támogatás összegéhez kötött támogatás kifizetését 2015-2020 között úgy hajtsa végre és jelentse be az Európai Bizottságnak, hogy százötvenezer euró éves egységes területalapú támogatás felett öt százalék, 1200 hektárnak megfelelő összeg felett száz százalék támogatáscsökkentést kell alkalmazni az érintett mezőgazdasági termelőknél.
A döntés régi kérdést vet fel. A többi között azt, mi is lenne az igazán kívánatos szántóföldi nagyságrend, amelyben az adott termelők eredményesen gazdálkodhatnának. Ebből a szempontból a mezőgazdaságból élők sok mindent megéltek a kilencvenes évek kezdete óta, amikor is a másfél hektáros virágzó kisgazdaságok víziója felvetődött. Az említett kormányzati döntés nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy azok, akik ezerkétszáz hektár feletti területet művelnek a jövő évtől nem részesülhetnek földalapú támogatásban.
Egyesek szerint elveszik a zöldbáróktól a kedvezményeket
Rögtön meg is jelentek a döntést éltető nyilatkozatok, amelyek szerint végre elveszik a ,,zöldbáróktól” a kedvezményeket. A tények azonban azt mutatják, hogy egészen másról van szó.
A statisztika szerint az intézkedés több mint ötszáz gazdaságot érint. Ezekben százezernél több ember dolgozik. Ezeknek az agrár vállalatoknak csupán elenyésző része, legfeljebb hét, nyolc százaléka igazi nagygazdaság.
Az is érdekes kérdés, hogy ezekben az agrárvállatokban milyen körülmények között, milyen minőségű földeket művelnek. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára a minap nem véletlenül fogalmazott úgy egy nyilatkozatában, hogy a rendelet meghozatalakor nem vették figyelembe a különböző földminőség eltartó képességét. Miként azt sem, hogy különösen az északi megyékben az érintett gazdaságokban az egy foglalkoztatottra jutó termőterület mindössze huszonhat hektár.
Mást ígértek az esztendő elején
A mostani döntés felvet egy további kérdést is. Ez pedig a bizalom. Az idei esztendő januárjában a Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóirodája tudósított egy zalaegerszegi szakmai fórumról. A beszámoló szerint ezen a tanácskozáson az agrárgazdaságért felelő államtitkár ismertette a kormány döntését. Eszerint Magyarországon az egyszerűsített területalapú támogatási rendszer 2021-ig marad, azaz a mostani tervezési periódus végig alkalmazható.
Fél év alatt fordult a helyzet. Legalábbis azok számára, akik ezerkétszáz hektárnál több földet művelő társaságokban, agrárgazdaságokban tevékenykednek, s bíztak a megígért, kiszámítható támogatási rendszerben. Ők az elkövetkező időszakban bizonyosan felvesznek egy újabbat, a politikai rizikófaktort a szokásos agrártermelést elbizonytalanító tradicionális veszélyek közé.
