Megbukhat Trump miatt
A Csendes-óceáni Partnerség (TPP) nevet viselő egyezmény alapján létrejövő övezet 12 ország 800 millió lakosát és a világgazdaság 40 százalékát foglalja magában, a világkereskedelemben való részesedése pedig 25,9 százalékra rúg.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
A TPP jövője azonban kérdésessé vált, amikor Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, mivel többször is hangoztatta kampánya során, hogy mihamarabb felmondja a megállapodást. A megválasztott elnök inkább kétoldalú megállapodásokat kötne a TPP helyett.
Évek munkája
Hét évig tartó tárgyalások után Ausztrália, Brunei, Kanada, Chile, Japán, Malajzia, Mexikó, Új-Zéland, Peru, Szingapúr, az Egyesült Államok és Vietnám képviselői 2016. február 4-én Aucklandben írták alá a szabadkereskedelmi övezet megteremtését célul kitűző megállapodást. Életbe lépésének az a feltétele, hogy minden ország ratifikálja, vagy két évvel az aláírás után emelje be hazai jogrendjébe legalább annyi ország, amelyek az aláírók együttes hazai össztermékének (GDP) 85 százalékát állítja elő.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Utóbbi feltétel azt jelenti, hogy az Egyesült Államok és Japán nélkül nem jöhet létre a szabadkereskedelmi övezet, ugyanis a 12 ország együttes GDP-jének 60 százalékát az amerikai, közel 20 százalékát pedig a japán gazdaság állítja elő.
Kína a pályán?
Abe Sindzó japán miniszterelnök kereskedelmi politikájának sarkalatos pontja a csendes-óceáni szabadkereskedelmi övezet létrehozása, azt Barack Obama leköszönő amerikai elnök is fontosnak tartja.
Amennyiben nem lép életbe a megállapodás, várhatóan felértékelődik Kína szerepe a csendes-óceáni térség kereskedelmének alakításában. Előtérbe kerülhet egy másik kirajzolódó blokk, a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP). Ez a kereskedelmi partnerség alapvetően az ázsiai országokat, köztük Kínát, Japánt, Indiát, Dél-Koreát, valamint Ausztráliát tömörítené, az Egyesült Államok viszont kimaradna a tagok közül.
