Pár hete, amikor az évtized befektetéseként aposztrofálták a Bitcoint, a „parkett embere” joggal kérdezhette: mi az a Bitcon? Ráadásul a válasz sem volt megnyugtató: virtuális pénz, amit számítógép kapacitásért cserébe bocsátanak ki, s a legkülönfélébb online szolgáltatásokat lehet vele megvásárolni.
A hónap elején tovább csigázta az érdeklődést, hogy Coinsetter nevű amerikai startup cég 500 ezer dollárt gereblyézett össze, hogy elindítsa a Bitcoin devizakereskedési platformját. Nem is tűnt ez rossz ötletnek, hiszen a Bitcoin speciális tőzsdéin, mint mondjuk a tokiói Mt Gox, alig pár hónap alatt több mint tízszeresére ugrott az árfolyam.
Voltak azért óvatosságra intő figyelmeztetések. Sokan az amszterdami tőzsde 1636–37-es tulipánmániáját, mint az első tőzsdebuborékot emlegették. De szóba került a Hunt fivérek ezüst spekulációja a múlt század hetvenes éveiből: emlékezhetünk: az első 200 ezer uncia ezüstöt még 1,5 dolláros áron vették, míg egy évtizeddel később, a lufi kidurranásakor már 50 dollár magasságában járt a kurzus.
De a buborék természete már csak olyan, hogy nem engedi magát félig fújni. A 250 dolláros csúcsokon is azzal biztatták magukat a befektetők, hogy bár a fundamentumok teljes hiánya a zérus közeli értékekre zuhanást sem zárja ki, de az is elképzelhető, hogy 2500 lesz hamarosan a kurzus.
Nos, tegnap alapos leckét kaptak „kockázatkezelésből” a Bitcoin long pozícióban ülők. A kurzus ugyanis 254 dollárról napon belül 110 dollárig zuhant, s ugyan 140 körül stabilizálódott, majd 170 környékére emelkedett, de a árfolyamtörés így is óriási. A zuhanást a Bitcoinban érdekeltek hacker támadással magyarázzák, a kívülállók lufipukkanásról beszélnek.
Kár lenne teljesen leírni a Bitcoint! Annál is kevésbé, mert a hagyományos menekülőeszközök szűkössége és a válságkezelők által a bankbetétesek ellen indított nemzetközi támadás felértékeli az alternatív befektetési lehetőségeket, legyenek azok bármily „szektásak” is.
