Nagyobb lesz a munkanélküliség
Az ILO (International Labour Organization) 2017-es foglalkoztatási és társadalmi trendeket elemző WESO (World Employment and Social Outlook – Trends 2017) jelentése megállapítja, hogy a rendelkezésre álló munkaerő számának a munkahelyteremtést meghaladó mértékű növekedése miatt 2018-ban további 2,7 millióval nő a munkanélküliek száma a világon.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
A munkanélküliség alakulásában a jelentés regionális eltéréseket mutat ki. A Latin-Amerikában és a Karibi-térségben a recesszió 2017-re is átnyúlik, valamint a szub-szaharai Afrikában, ahol az elmúlt két évtized legalacsonyabb növekedési szintje tapasztalható jelenleg. Mindkét régióban jelentősen növekedni fog a munkaképes korba lépő lakosok száma.
A fejlett országokban ezzel szemben a tavalyi 6,3 százalékról az idén 6,2 százalékra csökken a munkanélküliség. A csökkenés üteme azonban lassul és megjelentek már a strukturális munkanélküliség kialakulásának első jelei is. A hosszú távú munkanélküliség mind Európában, mind Észak-Amerikában változatlanul magas marad a válság előtti szinthez képest, sőt Európa esetében a csökkenő munkanélküliségi ráták ellenére is tovább nő.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Óriási egyenlőtlenségek
A dokumentum megállapítja ugyanakkor a szegénység csökkenésének lassuló ütemére is felhívja a figyelmet. A fejlődő országokban például az elkövetkező két évben több mint öt millióval emelkedik majd a napi 3,10 dollárnál kevesebbet keresők száma.
Az egzisztenciális bizonytanság és a munkalehetőségek hiánya a migrációs folyamatokat erősítő egyik fő tényező – mutat rá az ILO elemzése.
2009 és 2016 között Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség kivételével a világ szinte minden régiójában emelkedett a kivándorlásra hajlandó munkaképes korú lakosok száma, a legnagyobb mértékben Latin-Amerikában, a Karibi-térségben és az arab országokban. Steven Tobin, az ILO vezető közgazdásza, a jelentés szerzője szerint szorosabb nemzetközi együttműködésre lenne szükség a helyzet kezeléséhez.
„A gazdasági növekedés igazságos és befogadó módon történő előmozdításához sokoldalú stratégiai megközelítésre van szükség, amely a tartós stagnálás mögöttes okait, például a jövedelmek egyenlőtlenségét is kezeli, miközben figyelembe veszi az egyes országok sajátosságait” – hangsúlyozta.
